Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Gömöry János: II. Rákóczi Ferenc emlékezete
vilégiumaival, adómentességével és a jobbágy munkáján alapúló társadalmi és gazdasági szervezetével kezdett immár anakronizmussá válni az idegen nyugati szemlélő előtt". El kell ismernünk, hogy a korlátlan hatalmú abszolutizmus haladást jelentett az európai népek politikai fejlődéstörténetében. És mindezek dacára úgy vélekedünk, hogy a kuruc szellem végleges eltűnése végzetes hatással lett volna éppen abban az időben, amikor a bécsi kormány döntő csapást készült mérni az országra. Nem csak arról volt szó itt, hogy az uralkodóház az olygarcha főurak hatalmának — amint a kor szelleme magával hozta — végrevalahára vessen véget. Riche lieu eljárását, amikor Montmorency herceget, Cingumarst és De Thout vérpadra juttatta vagy Mazarinét, aki a Fronde-mozgalmat lehetetlenné tette, a történelem igazolta, mert e két államférfiú így teremti meg a máig egységes Franciaországot. Más a helyzet azonban a Habsburgok jogara alatt élő országokban. A korlátlan hatalmú abszolutizmus itt nem a nemzetek megerősödését, de azok letörését jelentette. Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, Frangepán Ferenc vérpadra juttatása, Carafa vérengzése, a bécsi kormány nemzetirtó politikája Magyarországon; jóval előbb a fő- és köznemesség földönfutóvá tétele Csehországban nemcsak a rendi társadalom kiváltságos helyzetének megdöntését célozta, — hanem ezeken keresztül két dicsőséges történeti múltra visszatekintő nemzet önálló állami életének a megsemmisítését is. Bármily reménytelennek látja tehát a rideg realitásokkal számoló történetíró II. Rákóczi Ferenc vállalkozását, csodás szabadságharcát, — ezt céltalannak, hiábavalónak nem tekinthetjük a rendi társadalom elmaradottsága dacára sem, mert mi e szabadságharc nélkül nem tudjuk elképzelni nemzetünk XVIII. századbeli örvendetes újraéledését sem. II. Rákóczi Ferenc a munkácsi vár feladása után édes
