Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Gömöry János: II. Rákóczi Ferenc emlékezete

GÖMÖRY JÁNOS:

II. RÁKÓCZI FERENC EMLÉKEZETE

Kassán, a csodaszép Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában nyugszanak II. Rákóczi Ferenc hamvai. A kegyelet hozta őt ide ősei földjére bujdosó társaival együtt a számkivetés földjéről, messze Törökországból. És a soha el nem múló kegyelet ma is ott virraszt e szent hamvak felett. A késő nemzedék ismeri kötelességét, tudja mivel tartozik azoknak, akik inkább mentek a számkivetésbe, elhagyván szeretteiket, földi javaikat, mintsem hogy lemondjanak a szabadságról.

Mi is kisebbségi sorsban élő magyarok kegyelettel áldozunk II. Rákóczi Ferenc emlékezetének — halála kétszázadik évfordulója alkalmából. Van abban valami felemelő, sőt magasztos, amit az itt lefolyt ünnepségekben tapasztaltunk. A tiszabecsi, munkácsi és kassai ünnepségek, de mind a többiek felejthetetlenek maradnak az azokban résztvettekre nézve. De nemcsak ez ősi föld lakói, a kurucok ivadékai, hanem — azt hisszük —minden nemesen érző kultúrember, aki megismeri e nagy szabadsághős fennkölt lelkét, jellemét, megpróbáltatásokban gazdag életét, meghajol nagysága előtt, mert II. Rákóczi Ferenc imádott vezére volt életében nemcsak a magyarnak, de az itt élő ruszinnak, szlováknak és németnek egyaránt. Büszke sasfészek urai, kulcsos városok müveit polgárai és az egyszerű nép gyermekei nemzeti és vallásfelekezeti különbség nélkül — felejtve minden ellentétet, minden testvérharcot, — együtt voltak, együtt harcoltak II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt, amelyen ott ragyogott e büszke jelszó: Cum Deo pro patria et libertate.

Micsoda titokzatos varázserő lakott ebben a magyar emberben, hogy ezt a csodát elérte! Hiszen még élt az a nemzedék, amely átélte a magyar történelem