Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Gellért Oszkár: Szemek, ti mind (vers)

S aznap, ha majd tipegve jössz felém

Csillagról csillagra lépve:

Hadd fussak elébéd

Tárt karral én s hadd kapjalak ölbe Fiaddá ifjúivá, kedvesem, anyám.

S ujjam hegyével illetve

Hadd vegyem át magamra

Homlokod redőit s hajad havát:

Hogy most már te ifjulj vissza helyettem! S apád legyek, s te az én kicsike lányom.

S így játszadozunk ott fönn ketten Salakos földi életünknek Tiszta emlékeivel örökké.

SZEMEK, TI MIND

Szemek, kékek és barnák,

Szürkék és zöld szemek,

Vidámak s bánatosak,

Rémültek s közönyösek,

Megtört szemek,

Gyerekszemek, kiváncsi-kérdezők,

Asszonyszemek, kiváncsi felelők,

Hűséges férfiszemek

Kancsal szemek,

Hitvesem olvadó szeme,

Fiaim konok szemei,

Állatszemek,

Szemek, ti mind, akik valaha

Felém lobogtattátok fényeteket ha pillanatra is: Ma álmomban úgy kavarogtatok előttem Szörnyű halomban, egymásra hányva, Minthacsak egy eszelős Isten összegereblyézte volna a csillagokat —