Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Németh Antal dr.: Bánk bán a színpadon (Egy készülő könyv bevezetése)

melynek megjelenéséért ismét székesfővárosunk megértő vezetőségét illeti hálás köszönetem, nem akar több lenni, mint a BÁNK BÁN színpadi életsorsára vonatkozó adatok kompendiuma. Tudom, mennyi tévedés ment át az idők folyamán a BÁNK BÁNnal kapcsolatban a köztudatba. Ezeket szeretném korrigálni és tiszta képet adni a tragédia százéves színpadi pályájáról.

A teljességet — tudom — el nem értem, de talán sikerül elérnem a megadott keretek között is azt, hogy az elérhető legnagyobb tárgyilagossággal mindig és mindenkor a tények beszéljenek. Tudom, ma hálásabb dolog szellemtörténetet írni, azonban pozitív alapvetés nélkül nincs komoly szeilemtörténeti szintézis és a magyar színészettörténeti kutatás — sajnos — még a színház-„filológia" terén is alig produkált valamit, túlságosan korai és merész dolog volna tehát előbb kezdeni hozzá a kupolához, semmint az alapok lerakva és a falak felépítve nincsenek. Tervem, hogy még feldolgozom a harmadik legjelentékenyebb magyar dráma, a Csongor és Tünde „életrajzát" is és akkor e színpadtörténeti monográfia-trilógia tanulságaiként vonom le a további következtetéseket a magyar színházi köztudat állandó alakulásaira, változásaira nézve az elmúlt száz esztendőben.

★

Ebben az esztendőben van a centenáriuma annak, hogy először hangzottak el a BÁNK BÁN keményen drámai mondatai fővárosunkban. A jelek azt mutatják, hogy nemcsak a múltja volt szomorú és hányattatásokkal teljes e tragikus sorsú nagy magyar drámának, de a jelene sem zavartalan. Divat lett lefitymálni, belegázolni az értékébe és társadalmi pletykákat szellőztető hetilapok hasábjain rendőri riportstílusban „szenzációt" szaglászva „plágiumról" kiabálnak az irodalomtudomány terén járatlan „újdondászok".

Egy forráskutató irodalomtörténettudós megállapította, hogy Katona József a BÁNK BÁN körülbelül 250