Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Fekete Lajos: Ajtók között (vers)

Ki tudja, bomba? . . . talán meteor robban az égen kelet felől?

Nem, nem! Az Alföld szorgos parasztja, a nap dübörög most: hajnalodik!

S hajnali fényben ébredő asszony a haját bontja: most kel a város!

Az éjjeli őr meg kocog nyugodni . .

AJTÓK KÖZÖTT

Oktondi gyermek, kicsi gyermekem, milyen megható együgyűséggel topogtál ma a négy ajtó között.

Az építészet új csodájaképpen modern lakásunk szűkös ketrece, az előszoba ajtókkal van tele;

s az ajtók közül nem tudtad hova nyissál be, hogy megtaláld anyádat, édesanyádat, aki szólított . . . Topogtál körbe, mint egy őzboci, irányt, hangot és ajtót veszítve, ajtót veszítve az ajtók között.

Az építész, hogy vonalt vezetett, megrajzolván egy ilyen palota hatalmas tervét, bizony nem gondolt kis emberkék, oktondi gyerekek riadt lelkére az ajtók előtt . . . Tudom gyermekem, a nagy tervezet