Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-04-01 / 4. szám - Csizmarek Mátyás: Film

titokban, melosi kedvesének, Chloenak, csak emlékezetében élő alakjáról a híres Vénusz szobrot. Panurgos rabszolgakereskedő Agathonnak szeretné eladni C h I o e t, akiben Klythia és Agat hon is, ámulva ismerik fel a szobor modelljét. Agat hon ezu'tán már nemcsak a szoborra, hanem a lányra is szemet vet, s Praxit el esnek cserébe a lányért és a szobor szerzőségéért felajánlja a szabadságot. P r a x i t e I e s felháborodásában megcsonkítja a szobrot, Klythia pedig leleplezi Agat h o n t, aki végül még C hl óéról is kénytelen lemondani, mert, mint kiderül, a melosi lányt, Praxite lesnek szánva ajádékul, S h o p a s vette meg.

Joggal hihetnénk, hogy a librettónak javára szolgált a sok átdolgozás és egy minden bírálatot kiálló szövegkönyvvé erősödött, hogy történése nemcsak a szereplők bábszerű ide-oda,tologatása, hanem egy lélektanilag is megokolt és alátámasztott cselekmény és hogy egy alapgondolatra felépítve, elénk tárja erkölcsi célját és tanulságait. Mindezt joggal hihetnénk és el is várhatnánk egy olyan librettótól, mely Hubay Jenő zenéjével kerül az Operaház műsorára.

Sajnálatos, hogy mindezekből semmit sem nyújtott a szövegkönyv: sokszor egészen operettszínpadi sablonokkal viszi előre lazaszövésű cselekményét. Egyedüli törekvése, hogy biztosan megülhető nyerge legyen a zenének. Hogy ez mégsem történt meg, az egyedül Hubay Jenő érdeme. Hubay épen azzal alkotott kiválót és tett tanúságot elhivatottsága mellett, hogy zenéjével nem uralkodik a szövegen, hanem zenei vonalvezetését teljesen aláveti annak. Zenéjével elismeri, hogy a zene csak eszköz lehet a drámai cél hathatósabb kifejezésére és sohasem maga a cél. Egyedül csak azért lehet hibáztatni, mert szövegkönyvül nem egy önálló prózai műként is helytálló drámát választott.

A mai értelemben vett operai és drámai műfaj csak egymástól messzeszakadt és egymást-nem-ismerő édestestvérek; évek, vagy talán évtizedek is elmúlnak, míg ismét egymásratalálva feloldóthatnak a nagy felismerésben és közösen szolgálhatják a nagy célt, az igazi Drámát, hol próza és zene, beszéd és ének csak kiegészítő segítői egymásnak.

Hubay zenéje megcsillogtatja az erre vezető út szépségeit; ai rabszolgák darabkezdő, Midias és Panurgos énekével váltakozó, vontatott kórusa, még a zenekaron is uralkodó emberi hang szólamvezetése, P r a x iteles és Chloe szerelmi kettőse, az antik világot tiszta zenei felépítéssel és világos harmóniákkal érzékeltető közzenék, mind ezt látszottak kifejezésre juttatni.