Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Színház - film - zene

ságosan is tekintélyes összeget rábízza erre az apára, azt már csak egy ilyen divatos szerzőnek lehet elhinni, mert ez csak úgy történhetett meg, hogy a szerző nagyon akarta és szegény sárkányok nem tehetnek mást. Az öreg Csaholyit küldik Pestre a pénzzel. A következő képben már nyolcvan darab „százassal" a zsebében jelenik meg az apa a pesti Hungáriában. A fiú kéri a pénzt, de az apa nem adja. Alkudoznak; fele, negyede, de nagyon jól ismerheti a fiát az öreg Csaholyi, mert a „százasok" az ő zsebében maradnak Kitűnik, hogy a fiatal úr csak a zsellér lányból lett híres színésznőt, Tatár Annát szeretné a pénzzel „elszédíteni". Ezt viszont a tapasztaltabb Csaholy úgy érzi, hogy ő jobban érti és Annát ebből a célból a Hungáriába kéreti. Mikor Magyart Imre megjelenik a „szárazfával" és bandájával, a közönség úgy örül neki, mint aki hosszú várakozás után végre kapott valamit. De Tatár Anna is megérkezik és mivel teljes a létszám, zeneszó mellett átvonulnak a híres sárgaterembe. A sárgaterem kép nagyon sikerült, olyan mint egy ősbemutató; csárdás, hej, haj, sajahaj, a cigány homlokára nyalt százas, a vadidegen részeg, aki azért kapja a második százast, hogy az elsőt megegye, a nő lábai előtt heverő kis-Csaholyi, és a levegőben röpködő százasok együttese; szív- és lélekderítő.

A színpadilag jó második felvonásban tovább domborodik előttünk a két Csaholyi alakja. Már elfogyott a pénzük és hetek óta az ismerősök „megvágásából" élnek, jelenleg pedig egy „vasuk sincs" és egymás tudta nélkül, a fiú az apa ruháját, az apa fiúét küldi zálogházba. A három sárkány megérkezik, de a két Csaholyi még idejében „meglóg" az ablakon át. Itt különben megérdemelt nagy tapsot kapnak a sárkányok, amiért tűvel, cérnával a kezükben nekilátnak a szakadt és lukas fehérholmiknak. Közben minden átkot az ártatlan Tatár Annára zúdítanak, nem is sejtik, hogy a két Csaholyi a következő képben farkas-éhesen jelentkezik a művésznőnél és tőle kérnek és kapnak bőségesen enni. A három sárkány itt lepi meg a férfiakat és halált kiáltanak Annára, de mikor az megjelenik, okos, becsületes, józan és egészséges valóját kitárja, — az egyetlen Igazi és élő figura a darabban — teljesen megnyeri magának a sárkányokat.

Ami ezután következik az még színpadilaq is csak itt-ott állja meg a helyét, sokszor unalmas és nem egyszer majdnem dilettánsízű. Utolsó aduként, még egy cigány bandávaí és néhány csinos huszártiszttel kísérletezik, de már semmi sem segít, alig várjuk hogy Tatár Anna bevonuljon negyedik sárkánynak; férjül vegye az öregebbik Csaholyit és a fiatal is megtalálja élete párját.

Hogy mi késztette Hunyadi Sándort a mű megírására: talány. Még az a „szerencsés" körülmény sem menti, hogy a darab levegője mintha az 1800-as évekből maradt volna ránk. Hiába csillan-villan és fénylik fel itt-ott a színpadi érzék és a szerzői rutin, mikor a másik pillanatban már ezeknek az ellentéteseivel találkozunk

A Vígszínház együttese vitán felül a legjobb, szinte semmit sem von le ebből az értékelésből, hogy A három sárkányban alig akad szereplő, aki hibátlanul tudná ellátni feladatát. S o m I a y főispnja és néhány epizód szereplő tűnik ki ilyen szempontból különösebben. Titkos Ilona bár nem állandó tagja az együttesnek, ugyancsak legjobb színésznőink közé tartozik, alig ha tehet róla, hogy a szerep legbelsejéhez, Tatár Anna leikéhez nem tudott közel jutni. A földtől elindult és oda vissza kívánkozó embert egy pillanatig nem tudta éreztetni velünk, adós maradt a figura leglényegével. A cigányozás alatt úgy akart ezen segíteni, hogy ,,ollan"-t és ,,illen"-t kevert nótázásába. Megérdemelt és megszolgált nagy sikere van M a g y a r i Imrének, minden mozdulata tökéletes, amit a vonóval elkövet. Többször vastapsot kap. Szereplése sorsdöntő lehet a darab sikerére, mert valljuk be: még egy legjobb színházi-jegy ára is kevés volna ahhoz, hogy a Hungáriában az ő muzsikálását hallgathassuk.

Az anyagot tekintve kitűnő hegedűs Hegedűs Tibor rendezése. Vörös Pál díszletei jó Vínszínháziak.

EME.