Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Színház - film - zene
gyogva tündökölnek fel partitúrájából. A Székely fonó egy új betanulásnál megérdemelné a színpadi átdolgozást, ismert jelenlegi cselekménye túlságosan szegénves keretbe foglalja a bemutatott erdélyi népi játékokat. így Márkus László jól megoldott rendezése ellenére is inkább pódiumon tudnánk zavartalanul élvezni zenei szépségeit. A vezénylő Ferencsik János boldog igyekezettel vezette az első teljes egészében rábízott előadást. A Fából faragott királyfit kifogástalanul biztos kézzel tartotta öszsze, csupán a Székely fonónál éreztük kissé egy rutinosabb karmester hiányát. SÁMSON Händel oratorium a budapesti zeneakadémián Kétszázötven éve 1685 február 25-án született Halle-ban Händel György Kristóf. Hazájában és Olaszországban eltöltött évek után Angliában telepedett le és ott is maradt élete végéig. Anglia, hol Pur cell halálá val teljesen kiveszett a zenéből a nemzeti szellem, mint saját szülöttjét temette el a Westminsteri apátságban. Händel életének első felét operák írásával töltötte el, sőt Angliának legnevesebb operavállakozója volt. Csak később, már vagyonának elvesztése után tért vissza fiatalkori szerelméhez, az oratóriumhoz. SÁMSON című oratóriumában az árulás folytán elbukott hős tragédiáját beszéli el Händel. Hatalmas drámai erővel fogja egybe Sámson és Delila történetét. A Palestrina Sámson előadásával nyitotta meg a budapesti H ä n - d e l-ünnepségeket. A partitura kórus részeit teljes veieéléssel szólaltatta meg: a pianok símogatóan egybeforrott hangzásai, a hangorkánná tornyosodé forték drámai ereje, a némaságba ájuló decrescendok mind a händeli elgondolás legtökéletesebb megnyilvánulásai. Az előadás mégsem tudott a hallgatóban élménnyé teljesedni, mert a közreműködő Budapesti Szimfonikus Zenekar középszerű teljesítménye az előadást csak részben tudta a kellő zenei alapokra helyezni. A fuvó-együttes kapkodó bizonytalanságát, még a sokkal jobb vonósok sem tudták ellensúlyozni. Sokat segíthetett volna ezen a vezénylő Á d á m Jenő, de ö Inkább külsőségekkel akarta megnyerni hallgatóságát. Basilides Mária a legkiválóbb oratórium énekesnőnk, egyedül Kálmán Oszkár tudott időnként felemelkedni ebbe a művészi magasságba. R é t h y Eszter, D o b ay Livia és R ö s I e r Endre tehetségük minden fiatalos erejével igyekeztek az oratoriuméneklés nehéz és csak hosszú művészi munkában eltöltött évek után elsajátítható stílusát megközelíteni. Kiábrándítóan hatott dr M a r k ó József lámpalázzal küzködő, erősen nazális hangja. A termet a megszokott hangversenypublikum töltötte meg, és azzal, hogy jónak, rossznak egyforma lelkesedéssel tapsolt, kissé megrendítette a pesti közönség zeneértői jóhírét. MARIAN ANDERSON ária és dalestje a Vigadóban Mikor Marian Andersen, a néger énekesnő megjelent a pódiumon, egzótikumvágytól izgatottan csillogó szemekkel találkozott. A közönség legnagyobb részét ugyanis láthatóan a kíváncsiság hozta ide. Azonban az első három dal után eldőlt, hogy Marian Anderson nem csupán egzótikum, hanem fekete bőrében is tehetséggel megáldott művész. Ha éneke nem is kiforrott produkció még, ha vannak is hangjában könynyen elsimítható egyenetlenségek, ahogy Schiubert Áve Máriáját énekelte, ahogy minden hangjából kicsendült az áhitatos elmélyüléssel párosult „bel canto", az még a leginkább akadékoskodókkal is beismertette, hogy kivételes tehetséggel állnak szemben. Hogy hangterjedelme majdnem korlátlan — kontraaltjának hömpölygő orgonabúgása és sopráni magasságban is puhán csillogó hangja — ez inkább csak közönségsikerét biztosítják, csak eszköz arra, hogy teljes művészi elmélyülésben fogant előadói tehetségének formát adhasson. Egyetlen kifogásolható hibája, a „portamentos" hangkötése. Hogy azonban ez mennyire ki nem küszöbölhető faji sajátsága, az a műsora végén énekelt „negro-
