Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Zapf László: Emberi, vagy társadalmi ideálok

lek legkíméletlenebb boncolójának és leleplezőjének neveznek, hanem aki azon kívül a liberalista Grabovszkij professzorral folytatott vitájában már 1880-ban megjövendölte a világháborút abból, hogy a XIX. század embere emberi elbizakodottságában csak a társadalmi ideálok után szaladt, emberi ideálokat nem ismert, irántuk nem érdeklődött és ezért erkölcsileg elzüllött. A liberálissá lett emberiség észretérését reklamálták Schopenhauer, Wagner, Nietsche is, — néha túlzott eszközökkel, — és például az amerikai Ruskin is.

Tény az, hogy az emberiség túlnyomó többsége és vezető szellemei a XIX. század folyamán és a XX. század elején egészen a világháború utáni összeomlásig a liberalizmus optimista életszemléletének az alapján állottak, az embert természetszerűen tökéletes és megbízható lénynek tartották, emberi ideálokat nem ismertek és irántuk nem érdeklődtek, csupán a szabadság és egyéb jelszavak társadalmi ideáljai után futottak. Ez a történelem egyik nagy alapeszméjének, a társadalmi ideálok eszméjének túltengését jelentette. Hogy ez egészségtelen és tarthatatlan, az már évtizedek óta világos: hisz a materializmus, liberalizmus és racionalizmus, azaz a társadalmi ideálok életoptimizmusának termékei csakis a könynyed helyzetekben érvényesülnek, míg újat alkotniuk nem kell, legfeljebb a meglevő rosszat lerombolni. Ha az élet valóban nehéz és mély valóságai elé állítják őket, akkor felmondják a szolgálatot, mint például a materializmus az irodalomban és művészetekben, ahol vagy a neoromanticizmus és miszticizmus ködébe vész, vagy automatikusan idealizmussá lesz, mint a legnagyobb élő német regényíró, Thomas Mann műveiben. Mint a művészetek nagy emóciói, olyan volt az emberiség számára a világháború élménye is, amely az ember tökéletességébe vetett százados optimista hitet megsemmisítette és megmutatta, hogy nem lehet tökéletes társadalmi rendet építeni az embertől elvonatkoztatott társadalmi ideálok alapján, mintahogy a francia forradalom óta az európai társadalmi reformátorok azt tenni akarták, vég