Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Aki Adyt inspirálta
Fejet, lábat már az Isten adott, De ha nektek a Sors dicsőt akar S hozzátok nem irígykedően fukar, S titeket áldott méltóknak talált A legritkább, legpazarlóbb kegyére: Vessen elétek száz szép akadályt Min föl-föltörve, le-lebukva, Majd átröpülve, belerúgva, Nem sejtve, a harc véget ér-e, Míg sajg harsányan mindegyik ideg, Kéj-kínba, mennél később, csúcsra érve, Magatok vérzőn föledzítek A legnemesebb élet szent hegyére ... Nevetve kívánok víg jónapot! Higyjünk-e ennek a fiatalos optimizmusnak? A költő nehéz kérdés elé állít. Hiszen ugyanekkor a pesti élet robotosát tevebőrbe bujtatja, akinek ficánkoló hajcsárjai nem hiszik el szomját, fáradságát és öregségét. Érezzük, Szilágyi Géza, Ady megihletője, utolsó kötetében, a Szó és könnyben, megváltó szeretetet vár. Ez volna az a> védő fal, mely mögött a költő élete kiteljesedne. De ebben a mohó hajszában nem ébred érdektelen szeretet és ezért minden költő vergődése örök. EGRI VIKTOR *) Ez a tanúlmány a pozsonyi rádió január 27-iki Ady emlékestjén került felolvasásra.
