Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

nyok közé számíthatná, de hiszen ő a becézgetett és gyengédséggel elhalmozott feleség szerepére sem vágyik, mert nem tud és nem is akar élete egyetlen és igazi szenvedélyétől megszabadulni. És Stepherl? Felőle nincs egészen tisztában. Úgy hallja, hogy szertelenül tobzódik a nápolyi udvari élet gyönyörűségeiben. Nem kutatta, hogy mennyi igaz ezekből a mende-mondákból. Lehet, hogy megcsalja — miért is ne csalná meg? — lehet, hogy lelkileg mégis hű marad hozzá, — mi haszna van abból neki, aki úgy sem lehet az övé soha? Mindenesetre valószínű, hogy a kettéjük szerelmi szenvedélye nincs egyensúlyban. Az egyiknek csak kaiand, ami a másiknak örök életre szóló tragédia.

December végén aztán történt valami, ami minden kis maradék életerejét végképen feldúlta. Észrevette, hogy áldott állapotba került. Az első pillanatban határtalan boldogság áradt szét a lelkén s alig várta, hogy a jóhírt közölje férjével és sógornőjével. Aztán egyszerre valami megfoghatatlan félelem és zavar lepte meg. A dolognak hamar híre fut s a Lichnovszky-szalonban rettenetes kommentárokat fűznek majd ahhoz. Nem. Ennek nem szabad megtörténnie! Napokon és heteken keresztül vívódott magával, hogy mitevő legyen. Majdnem beletébolyodott ebbe a töprengésbe; ijesztően lesoványodott, elgyengült, idegei szétzilálódtak, nem tudott aludni s a fizikai állapottal járó tünetek hatványozott mértékben jelentkeztek. És ő még mindig nem mert szólni senkinek, még az orvosának sem.

Soványsága és idegessége természetesen feltűnt nemcsak a családban, hanem a kongresszusi társaságban is. Egy okkal több, hogy minden mulatságon megjelenjék. Csak nem engedi, hogy találgatni kezdjék: miért nem mer táncolni az a zabolátlan kedvű és élnivágyó Karolina grófnő?

Két hónapig küzdött önmagával. Végül elszánta magát, hogy ha az Isten is úgy akarja, a szíve alatt megfogamzott élet terhét viselni fogja. Megmondta Pálnak és sógorasszonyának, Zsófia grófnőnek. Pál egykedvűen vette tudomásul, mint mindent, ami vele történt. Nem gyanúsította, de nem is tette boldoggá az új élet reménye. Zsófia, a maga szóki