Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

hozzá Karolina grófnő, gyűlölködő és fájdalmas dühvei mindennap, két hónap óta.

Két hónap óta élt itt Karolina a vasmegyei Apáti község határában levő öreg kastélyban. Májusban még örült a tavasznak, amely a földkerekség legsivárabb tájékát is meg tudja szépíteni. Júliusban még örömét lelte a neki új és egzotikus falusi világban, a sétakocsikázásokban, a holdfényes éjszakák idillikus csendjében, a vendéglátások naiv örömeiben, könyveiben, zongorájában, kis Andor fiában, az ötéves gyermek napról-napra új meglepetésekkel szolgáló értelmességében, angyali bájában, az anyai gondok változatosságában, valamint az emlékekben, amelyeket Bécsből hozott s a reménységekben, amelyeken elábrándozott. Lassanként azonban mindezzel betelt. El kezdett unatkozni.

— Miért kellett engem ide száműzni, mint egy köveszélyes bolondot, vagy gonosztevőt?

És végiggondolta, hogy miért.

Stepherl november végén utazott el Olaszországba. A kongresszusi Bécs kezdett kifáradni a bacchanáliákban és csak úgy találomra kiválasztott néhány szerencsétlen nagyvilági hölgyet, hogy megkínozza őket s ebben az inkvizícióban a szemforgató erkölcsbíráskodás kielégüljön. Az öreg Lichnovszky hercegasszony, aki közben özveggyé lett, gyásza miatt nem vehetett részt a mulatozásokon, tehát mint egy hálója mögé rejtőzött pók, szalonjának sötét sarkából vetette rá magát a megtévedt kongresszusi szépségekre. Ez is egyik neme az aggkori érzékiség kicsapongásának. Ez a hajsza Karolinát Bécs egyik ledivatosabb asszonyává tették. A kacér szépség — mint ahogy Karolinát Sándor, az oroszok cárja elnevezte — valóságos nevezetesség lett. Az asszonyok, akik irigykedtek rá, vagy féltették tőle szeretőjüket az előkelő társaságok évszázados hagyományai szerint jól, vagy rosszul titkolt megvetéssel kerülték, a férifak viszont — ugyancsak hagyományokra támaszkodva — annál merészebb könnyedséggel keresték, mint valami szabad, könnyű prédát. Hiába volt rideg, gúnyos, vagy visszautasító, a férfiak úgy érezték, hogy az el