Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3
nat ép olyan magasba tudják ragadni az emberi lelket, mint az erény. Vagy ezt hívják szerelemnek? Most már úgy érzem, hogy nem kellett volna a dolgot Schwarzenberg hercegnek megvallanom. Érzem, hogy kettőnk dolgához egyedül Istennek van köze s csak neki tartozunk számadással. De már nem tehetek róia. Annyire meg voltam rendülve, hogy megőrültem volna, ha valaki előtt ki nem beszélhetem magam. Most kezdem felfogni a gyónás szentségének mély emberi értelmét és üdvözítő voltát. Amióta a hercegnek meggyóntam, megkönnyebbültem. De most mégis jobban szeretném . . . miért? . . . Schwarzenberg herceg nem köteles a gyónási titkot ... de mit fecsegek itt? ... a herceg igazi gentleman és nem lehet róla feltételezni . . . És ha mégis? Akkor agyonlövöm magam. November 8., reggel. Karolina szeret. Én vagyok a legboldogabb ember a föld kerekségen. Most már nem bánom, akármi jön az életemben. Egy ezred ulánussal meg tudnék verekedni. Ha Napo leon megszöknék Elba szigetéről, újra maga mellé állítaná Franciaországot és újra kitörne a háború közte és a szövetségesek közt, én a századommal addig masíroznék, míg csak el nem érem, aztán megrohannám a grand-armeet és megverném. Most már semmitől sem félek a világon. November 9., reggel. Ma nagy estély lesz Lichnovszkyéknál. Engem nem hívtak meg s Karolinától hallom, hogy eddig még ő sem kapott értesítést. Mi ez? Feledékenység, vagy szándékosság? November 9., este. Érthetetlen. Karolinát sem hívták meg Lichnovszkyék. Vájjon mit jelent ez? Mit kell cselekednem? Karolina egész nap zokog. Meg kell halnom! Meg kell halnom!
