Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

Bécsben a fejedelmek körül, de most már résztvesz a tárgyalásokon. Fanny nővérem, aki szellemes karrikaturista, Talleyrandot is lerajzolta vázlatkönyvébe, mint gall-kakast, akinek hat feje van és mind a hat csőrével mást és mást kukorékol. Az egyikkel, hogy: éljen a köztársaság, a másikkal: hogy éljen a császárság, a harmadikkal: hogy éljen a király . . .

Ez a Talleyrand azonban nem egy, hanem nagyon sok példányban látható itt a kongresszuson. A saját estélyén is tíz vagy húsz Talleyrand nyüzsgött körülötte, legtöbbnyire olcsó, hitvány kiadásban.

Egy részük őseiktől örökölte nevét, vagyonát, tekintélyét, szinte beleszületett az uralkodásba, mint a királyok és a nagyhercegek. Ezek ártatlanok abban, hogy népek sorsát intézik minden becsület, munkakedv és értelem nélkül. Aztán vanak kalandorok, akik ai mélyből jöttek fel és külső megjelenésükkel, furfangos eszükkel, erőszakosan, fölfelé alázatos meggörnyedéssel, lefelé pedig zsarnoki pöffeszkedéssel egyszerre csak kezükbe kaparintották népek és országok sorsát. Honnan jöttek és ki hívta őket? — senki sem tudja. Mintha találkát adtak volna egymásnak, megérkeztek az orosz cár udvarába, az angol parlamentbe, vagy a porosz hadsereg vezérkarába. Mint egy vándorszínész-társaság tagjai, itt vannak és eljátszák szerepeiket. Dalberg herceg, a mainzi választófejedelem öccse egész életében nem tett egyebet, mint kereste az asszonyok, a bankárok és a firkászok kegyét; ezen a módon francia állampolgár, Napóleon hive, aztán árúlója lett s most egyike azoknak, akik Franciaország kormányzatán megosztoztak. A harmadik francia követ (Richelieu herceg) a forradalom alatt emigráns, kezdetben az orosz hadsereg tagja, első Pál cár alatt kegyvesztett, Sándor cár alatt Odessza kormányzója, Napóleon bukása után a francia főrendi kamara elnöke. Miért? Senki sem tudja. Pozzo di Borgo korzikai ügyvéd, aztán orosz katona, majd Capo d'lstria jobb keze, angol titkos diplomata, Bernadotte spanyol trónörökös barátja, végül a lipcsei csatában már tábornok és most az orosz cár legbizalmasabb