Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

donban, vagy Szentpéterváron. (Berlinben a mostani porosz király vetett véget ennek a garázdálkodásnak, de mindenütt kinevették érte.) Napoleon

udvara

valóságos bordélyház volt. Amit az uralkodók itt Bécsben művelnek, az kiábrándítja az embert a királyokból; de hogy ezt a férjek, apák, testvérek tűrik, az kiábrándítja az alattvolókból is. Kezdem utálni az embert, akár korona, akár hálósipka van a fején.

Karolina ma nagyon megsértette Woyna Ede ulánuskapiiányt, aki bejelentette magát látogatásra. Rolly elment hazulról és cédulát hagyott hátra ezzel a néhány szóval: A gróf és a cipész várakozzanak. Ede sértődötten visszafordult, pedig azt hiszem, inkább kitüntetésnek vehetné, ha egy szép hölgy együtt emlegeti azzal a derék emberrel, aki lábacskáit oly elragadó burokba csomagolja. Őszintén szólva azonban az egész bizalmaskodás nem tetszik nekem, de, édes istenem . . .

Szeptember 3.

Legjobb barátaim: Lichnovszky Eduard,

Károlyi

György, Lichtenstein Vencel,

Waldstein

János,

Schwarzenberg

Károly

herceg, a tábornagy és Pali, a bátyám. De> valamennyinél igazabb és kedvesebb barátom Rolly. Kár, hogy Rolly nem ■férfi. Az egyetlen tökéletes lény, akit ismerek.

Tegnap éjjel megint rossz társaságban voltam. De nem történt semmi olyan, amit Rollynak be ne mernék vallani. Ez megvigasztal.

Szeptember 8.

Lichtenstein Leopoldina haragszik

rám, mert egy ebéden azt mondtam róla: Ez a hölgy olyan, mint egy megkopasztott fogoly, amelyik egy jeges rögön ül. Karolina megpirongatott, hogy durva és neveletlen vagyok. Valósággal gyártom az ellenségeket. Igaza van. Feltettem magamban, hogy éles nyelvemre lakatot teszek.

Szeptember 9.

Selina sógornőm,

úgy látszik, észrevette, hogy Karolina