Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Csak játék volt

Ezt a „kétes ipszilon"-t úgy hangsúlyozta, hogy lehetetlen volt félreérteni. Gonoszul alkalmazott szójáték volt ez, mely a titkár esseinek és ipszilonjának kétes voltán gúnyolódott.

Azóta Egressy nem is jelentkezett többé.

A bárónét megdöbbentette és elgondolkoztatta ez az eset. Ez mégis több, mint amennyit gondolatban Tinka számára engedélyezett. Ki az, akire ez a Tinka vár, aki elég lenne neki? A helybeli bálokra nem megy, nem és nem! Hiszen ő elkísérné akár Pestre is, de ha említést tesz erről Tinkának, az csak vonogatja a vállát, nem fontos, nem érdekli. És mégis egyik ruhát csináltatja a másik után, hosszú selyem, kivágott báli ruhákat s azok ott lógnak a sötét kamra szekrényfogasain, anélkül, hogy valakinek megmutatná magát bennük. Pedig milyen szép, ha néha felpróbál egyegy ruhát és nyulánkan megáll a hosszú tükör előtt. Csak áll és a tükörbe bámul sötét, mosolytalan szemekkel, alig mozdul, csak az ujjai siklanak végig a testén, nyakától a csípőig s ott megtapadnak, mintha érezni és ízlelni akarná önmagát. Aztán sarkon fordul, a ruha lehull róla, a jelenésnek vége van. De hogy ez miért van így, azt kérdezni sem szabad tőle. Néha éjszaka áthallatszanak a sóhajai a szomszéd szobából. S ha az anya szólni mer, hogy mi az, valami bajod van Tinka? Éles hangon csattan vissza a válasz: — Hagyjon mama. — És semmi több. Mi ez, ki ez a lány, miféle vér van benne és mit rejteget ez a vér?

2.

A főépület földszinti lakásában Bokor Péter vá rosi tanácsnok özvegye lakott. Általában csupa