Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Buday György: A grafika és a művészetek korszerűségéről
jezetten művészi síkon jelentkező s a másik pedig a műalkotásnak a társadalomban való szerepe, szociális hatása tekintetében jelentkező válság. A belső, pusztán művészi kifejezésben jelentkező válság felismerése történeti kérdés. Hívő alkotóművész ezt nem érezheti, mert akkor nem alkotna. Talán ezért van, hogy tisztán művészi válságot egyáltalán nem érzek Le Courbousier építészetében, Barlach vagy Georg Kolbe szobrászatéban, Bartók Béla muzsikájában. Aba- Novák Vilmos festményeiben. Jooss táncaiban vagy René Clair filmrendezéseiben, hogy csak egy párat említsek a kortárs művészek legnagyobbjai közül. E felsorolt nevek közül több határozott pluszt hozott az illető művészet problematikájába. A műalkotás szociális hatása tekintetében viszont már nekünk, kortársaknak is exaktabb módszerrel van módunk lemérni a hatás milyenségét és erejét. Ebben a tekintetben pedig sokkal jogosabban pl. a 19. századot és az annak végéin a 20. század elejére is benyúló izmusok korát marasztalhatjuk el. Az előbbi az európai városi polgárság egy bizonyos rétegének kifejezője lévén szükségszerűen szakadt e| a mai értelemben vett egészen szépes rétegeket igénylő szociális hivatás vállalásától. A festő nem érzet mást — bizonyos kivételes egyéniségektől eltekintve — mint azt, hogy képe legjobb esetben Bieder-Mayer Ernő vagy Klein Andor szalonjában, társalgójában, vagy ugyanezek gyűléstermeiben, összejöveteli helyein a helyiség dísze lesz s akkor felel meg céljának, ha nem zavarja meg, hanem halkan aláhúzza az ott megforduló „szóbajöhető" emberek higiénikusan temperált szellemi légkörét. Egyszóval polgári művészet volt a célja s az is lett, s mi sem akadályozthatta meg, hogy mielőbb valami sajátos, individualista formalizmus akadémizmusává merevedjék. A reakciója is inkább erre jött: a kifejezési mód forradalma, a szecesszió és az ú. n. izmusok hosszú sora. Némelyik izmus elvben szakított a polgári individualizmus belső szemléletével is, de művészi megvasósulásuk formája még messzibbre taszította őket a szélesebb rétegek befogadóképességétől. A futurizmus, ku-
