Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - János Alfréd: A batta nyelv-mester

„Nem voltam elég erélyes" — gondolta Pulwerstein — „A bennszülöttekkel erélyesen kell bánni, ezt mondta a kapitány is."

Ráförmedt a barna emberre:

— Dzsiam

hurit!

A maláj még szélesebben vigyorgott.

Jonathán úr kezdett ideges lenni. „Úgy látszik, nem elég jó a kiejtésem. Hiába, ezt nem lehet n egtanulni." — vélte elszomorodva.

Aztán szép lassan, értelmesen, szótagolva elismételte az előbbi mondatot:

— Nak

huma, sziala kami!

A maláj a szemébe röhögött.

Pulwerstein idegesen belső zsebébe nyúlt és elővette a kézírásos batta szótárt, melyet a kapitány utasításai alapján állított össze magának Türelmetlenül föllapozta a kérdéses; szavakat. Minden egyezett, a' mondat kétséget kizáróan helyes

A maláj várakozón nézte és barátságosan vigyorgott.

Pulwerstein homlokán, a trópusi sisak alól, végiggyöngyözött egy verejtékcsöpp.

— Hát annyira idegenszerii a hangsúlyozásom, hogy nem értenek meg? — morogta bosszúsan

Állt a parton, a tűző trópusi nap parazsában, kezében a táskával, szemben a vigyorgó malájjal. Maga a megtestesült tanácstalanság.

Végül is átadta a bennszülöttnek s egy, a közelben álló autótaxira mutatott.

A maláj fölkapta a csomagot, értelmetlen, gurgulázó hangot hallatott, szaladt a kocsi felé.

Pulwerstein agyában fölvillant egy gondolat: „Ez a maláj süketnéma!"

Csodálkozott, hogy ez előbb nem jutott eszé be. Most már vidáman sietett a teherhordó után. Az föltette terhét a kocsira, tenyerét tartotta.

Jonathán úr borravalót adott neki, vigyázott,