Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából. Lírai sorok a pragmatikus filozófia hazájában
MAGYAR ÍRÓ AMERIKAI NAPLÓJÁBÓL Lírai sorok a pragmatikus filozófia hazájában: Milyen embereket látok magam körül? Céltalan célokkal bambán babrálókat. Támolyogva járják a sors ürességét. Nincs part, ahova menekülhetnének, nincs talaj, ahol gyökeret verhetnének Búnak eresztett fejek keringnek az űrben, megijedt emberfejek. Emberek botolnak utamba, vagy én botiok útjukba; olykor magukhoz ölelik azokat a fényeket, amelyekben felébred a bántott lélek szeme. Néha senkiháziakkal keli beszélgetni: olyan ez, mint amikor szót cserélünk a sallanggal. Da van vigasz! Jó friss levegőt szívni, jó a bárányfelhőt nézni, a józanságot áltailhágni, mindennek ellenére a bús életben vígan járni! * Newyorkban régi cselédünkkel találkoztam. Eoriskának hívják, s noha már öreg, mégis Bóriskának hívom. Beszélgetés közben kék szeme mohón itta az emlékeket. Megbolygattuk a múltat, elfelejtettük a jelent. Elfeledtük az útat, a kálváriát, a rosszat. Magamban így sóhajtottam: Úristen, áldd meg Boriskát, adj neki jó álmokat! * Egy magyar ismerősem részegen kitántorgott az éjjeli mulatóból. Az eső permetezett. Az angol nyelvű társaságban magyarul fordult hozzám. „Nyomorék az én vágyam, testkvér." Nem tudom, kit idézett, de azt tudom, hogy szörnyű • ózanság volt részegségében. Aztán valami olyasfélét mondott, hogy a gyönyör bíbor színű madár, amely kéjszárnyai- Val elviszi a bársonykezekhez és selyemköpenyhez. Az angol nyelvű társaság hangosan nevetett. Magyar ismerősöm motyogva így szólt: „Engedelmet kérek . . ." Majd némán nézett rám, azzal a némasággal, amely a lehunyt szempil-
