Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Bakó József: Csalónak nézhetnek (vers)
CSALÓNAK NÉZHETNEK Paraszt menyecskét ölelek mostan, akit folyton megcsal az ura. Mint számonkérés áll mellettem És néz a gazdag, bűnös falura. Sudár és dús, de gyermektelen. Megölték benne az anyaságot. Panaszos könnyben úsznak szemei Mint koporsós, fekete virágok. Fanyar, szép szája kriptaként fel-felcsikordul, sírva zárúl. Rettentő titkokat suttog el Fajtámról és kifosztott magáról: Elmondatja vele a szerelem. Azt hiszi szegény én jobb vagyok Reámborul görcsösen forrón S együtt bukunk, mint hulló csillagok. Csókos csalónak vélhet, aki lát, Ahogy e síró asszonyt ölelem: Pedig csak egy sírkövet tartok A legbújább, a leghűbb földeken. BAKÓ JÓZSEF
/
