Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)

foltokért, varrásokért összegyűlnek, soha nem nőnek meg egy szép új cipő erejéig.

Bori még mindig csudálkozva állott a szoba közepén, szoknyája széle egyik kezében maradt, úgy, ahogy apja Ígérete találta volt és újnyit, csizmaszáron felül kimosolygott hótiszta bőre.

— Hát

honnan lehetne nékem cipőm, édesapám? — kérdezte újra és újra, mert ez a kijelentés), amit az apja tett, szinte hihetetlen.

— Hagyjál

mán nekem békébe, na! — kavarta össze a mester a szavakat, amely szavakból immár az is nyilvánvaló, hogy tetőtől talpig tirpák vér áll, vagy foly, vagy motolál a mester úr ereiben. — Ha egyszer azt mondtam, hogy új, salját külön cipőd lesz, akkor lesz is, elhiheted. Avagy mikor nem teljesült még be amit én mondottam, Borbála? — beszélt a mester és orrára tette szemüvegét. Határozottan, teljes erejével markolta meg a lopott klinger-téglát, lábával félre1 taszította a csirizes tálat és felvette a kalapácsot.

Ennek a téglának, mint minden tárgynak Selymes Mihály úri és női cipész háztartásában, külön története van. Történt egyszer, hogy a városban járt dolgai végett a mester és nagyonis étvágygerjesztő kolbászok, húsok voltak egyik hentes és mészáros kirakatában. Némi habozás után benyitott és vásárolt fiélkiló húst. Micsoda lakomát csapnak ők ebből Borival! A mészáros szépen papírba csomagolta annak rendje szerint, hazafelé menet vígan dúdolta kedvénc nótáját. Melyben szó van a csízióról és arról, hogy Nániát is nagyon érdekelte a holdvilág. Munkások burkolták az utcát, ahogy itt elhaladt, szeme megakadt a szép, sima téglákon. Szeme megakadt a kemény téglákon, mert úgy hevertek ott az út mellett, mintha minden arramenőre kötelező volna, hogy vegyen fel belőlük egyet-egyet. Az embernek ilyen alkalommal nagyon gyorsan vált az esze, pillanat alatt tisztázta magában a fogalmakat. Egy ilyen tégla föltétlenül kell ahhoz, hogy tökéletes legyen a műhelye, ilyen téglán simán, egyenletesen lehet víz- és viharállóra kalapálni a legvadabb talpat is. Úgy tett, mintha ráejtette volna a húst a