Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)

palni hoztak a külváros lakói. Volt olyan, amelyik csak egy nap volt a lábán, de voltak aztán olyanok is, a rosszabbak közül leginkább, melyeket egész héten át hordott, hogy majd, ha másik kerül, avval váltsa fel. így nőtt, szépült a Bori. Tán azért van, hogy senkinek nincsen olyan gangos járása a kültelken mint neki . . .

A kisember zavarban volt, mert nyilván, otthon nagyon ráparancsoltak, zavarában újra a tűzhely felé kapott, de aztán rémülve csukta be1 az öklét jóeleve.

— De

mester úr, kérem, aztat mondta anyuka, hogy tessék megcsinálni, mert nem tud kimenni a házbúi.

— Jól

van jól, na. Jöjjetek el érte estére, addig megcsinálom. Hanem a pénzt hozzátok, hallod? Kerekén ötven fillért. Nem felejted el? ötven fillért — magyarázta a kisembernek a mester és arra gondolt, hogy éppen ma reggel hoztak be egy pár vadászcipőt, jó lesz az a Borinak, míg másik kerül. Igaz, hogy vastag talpú, nagy, nehéz cipő, de hát tél van most, hideg van most.

— Kézit

csókolom! — köszönt a kisember és egyálló helyében megfordult, felkapaszkodott a kilincs után.

Bori felkelt az asztaltól, kinyujtózkodott. Öt nem érdekelték ezek a cipőpanamák. Csak legyen, ez a fő. Feltette a székre egyik lábát, megtapogatta a cipőt, mintha búcsúzkodna tőle. Aztán bedugta lábát a szék rácsa közé és suty! már lent is van. Aztán másik lábát tette oda, arról is a földre hullt. Ott maradt Bori mezítláb, szál szoknyában, de mosolyogva. Mintha angyalok vetkőztették volna le. Percig gyönyörködve nézte meztelen, de csakugyan szép és parányi lábafejét, egymás mellé rakta, ujjait begörbítette, majd szétterpesztette, aztán térdig felhúzta szoknyáját. Kecsesen előre hajolt.

— Édesapám!

Úgy-e szép lábam van?

Selymes mester bosszankodva nézett Borira, aztán felállt, így, ahogy állt, valósággal óriás volt a mester. Feje csaknem a gerendát érte, kicsit meghajolt, odább lépett, de olyan volt ez a lépés, hogy az idegen azt hihette volna, hogy azonnal keresztül lép az asztalon.