Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Tamás Mihály: Látogatás
kér előtt. Cézár keze kinyúlt a lány keze után, ez meg tán észrej se vette, csak akkor szólalt meg, amikor a hirtelen mozdulattól lerepült a kapa a válláról, messzi, a fűbe és ő is lezuhant, efölé az idegen ember fölé. — Jaj, ne tessék!... Lanti Cézár két karjával szorította magához a lány hajlékony, vergődő testét és ahogy az arca közel került annak az arcához, erősen a szemébe nézett. A lány is visszanézett rá, arcára kiült a küszködés erőlködése és mert látta, hogy az hasztalan, a tehetetlenség két csöppje bújt elő a szeméből. — Jaj, ne tessék!... Hirtelen jutott eszébe Lantinak, hogy valamikor ilyen gyors és váratlan mozdulatokkal győzte le a nőt és az a kevés ellenállás, ami utána következett, inkább az illendőség kedvéért való volt és utána mindig újongó, vidám örömök következtek. De ez itt, most ez a lány mozdulatlanul terült el fölötte és a szeméből két könnycsepp szivárog. — Hát sírni kell annak, akit én ölelek? Ahogy elkapta, olyan hirtelen engedte el a lányt, sietve állt fel a földről és szótalan indult lefelé a hegyi úton. Hátra se nézett. Otthon már várta az anyja jó ebéddel, lekváros derelyével. — Tudom, hogy ez a kedvenc ételed, hát ezt csináltam... de mi lelt, hogy ilyen rossz kedved van?... bántott valaki? Lanti a földre nézett, nem mert az anyja szemébe nézni. — Semmi... semmi.., Nem mozdult, az anyja lépett hozzá és úgy si
