Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Muhoray Elemér: Szinház, film, rádió

padi kép nagyszerű ígérete a magyar színpad közelgő jövőjének), színészi teljesít­ményben majdnem egyenér­tékű ezzel Bihary József vénlegénye. Ez a fiatal szí­nész első hangjával felemeli az előadást és szinte végig a kezében tartja. Egyetlen hi­bája talán, hogy székely mi­voltának bélyegét kissé túl­­erősen rakja szerepére és sa­játos formájából nem engedi magát kimozdítani. Igaz, hogy még így is valóságos él­ményt jelent. Orsolya Er­zsi meglepően bő hangskálá­jával örvendezteti meg a hallgatót, mozgásban pedig a legkülönbözőbb — Kék madártól a bábszínházig — mozgásgyakorlatokat is ki­tünően elvégzi. Dávid Mi­hály hiánytalanul kiszolgálja a rendezői elképzelést, nem tehet róla, hogy képességei nem fejlődhetnek ki ebben a torz, — se nem székely, se nem magyar figurában. H o I - I ó s Melitta jó társa neki, csak dunántúli tájszólása hat zavaróan. Tolnai Klári figu­rában majdnem hibátlan, ko­moly igyekezettel hajtja vég­re a játékparancsokat, csak a darab lelkét nem érezte meg. Egry István a „Bor" Matyijét másolta le, az Éne­kes madár csodaváró, szerel­mes mókájának egyetlen hangját sem találta el. Ugyan­így népszínműanyát játszott Értsy Emília. Harsányi Miklós és Jákó Pál a pap és kisbíró szereplői jó színé­szi tulajdonságaikat figye­lembe véve is, figurájukban alkalmatlanok a szerepek ek játszására. R á n k i György kísérő zenéje nem mindenütt fedte a zenésített jelenete­ket. Az Énekes madár eljátszásá­val — mindentől függetlenül — hősi teljesítményt végzett az Új Thália. Márkus László és kis csapata hálát érdemel a bátor kezdemé­nyezésért. P ü n k ö s t i An­dor kétségtelenül értékes színházi ember és egy neki közelebbfekvő területen bi­zonyára maradandóbb sikert szerez majd önmagának és az Új Tháliának. Különös utat tett meg eddig Tamási Énekes madara. Az erdélyi költő színpadi játéka a szlovenszkói Kazinczy Szö­vetkezet kiadásában jelent meg könyvalakban, míg most az Új Thália bemutatta Budapesten. Színpadi jövőnk­­nek ez a költői megnyilatko­zása előbb megjárta a ki­sebbségi területeket és most a magyar fővárosban talált ideiglenes otthonra. A ma­gyar költő hangja, így már nagy utat tett meg, de hátra van még az út nagyobbik fe­le. Ennek az útnak a végén pedig ott várja már az Éne­kes madarat a magyar szín­játszói forma és az önálló magyar színjáték. ATHÉNI TIMON. Bizonyára Németh Antal érdeme, hogy Shakespe-

Next

/
Thumbnails
Contents