Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Művészet - Brogyányi Kálmán: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának kiállítása
az impresszionizmus által nyújtott festői szabadság felhasználásával mutatja be. Különösen fejeinek jellemző ereje, finom szinessége lep meg. Jánoska Tivadar legújabb vásznaiban új fejlődési állomáshoz ért el. Aktjaiban a tiszta formabeliség kifejezésére törekszik. Megfosztja a képet minden testiségtől, hogy a formai lényegüket a maguk jelentőségében juttathassák érvényre. Ez az állomás fordulópontot is jelent. Ezentúl a tiszta abstrakció geometrikus világába kell, hogy el jusson a művész. Harmos Károly művei külön csoportot alkotnak. Hatalmas fantázia, nagy tudás jellemzi a művészt, valami magától értetődő könnyedség az alkotásait. Elvont fogalmakat, érzéseket és gondolatokat varázsol elénk fizikai testtel. Olyanokat, amelyek bennünk minden határozott optikai forma nélkül, élnek érzéseinkben és gondolkodásunkban. A művész ezen érzések és gondolatok során odavezet a képhez és testet ád nekik. Ezek a megfelelések teszik méllyé alkotásait, általuk túljut a téma irodalmi felfogásán és tiszta festőiséggel kapcsolja egybe a kép fogalmi tartalmát. Tichy Kálmán olajképe, aquareljei és karcai egy jól indúlt, tehetséggel megáldott, de a fejlődésben pillanatnyilag megállóit művész alkotásai. Nagy Márton művei rapszódikus teremtő erőről tanúskodnak. Komáromi uccarészletet, valamint a legelő tehenek csoportját ábrázoló képe a legegységesebb. Meglátással és tudással teli. A többi képeinek riportszerűsége és technikai kísérletezései diszharmonikusak. Erdélyi Béla vásznai színességükkel vonják magukra a figyelmet. Sok francia hatás és dekoratív törekvés uralja képeit. Staudt Mihály a Társaság egyik ösztöndíját nyerte el tavalyi kiállítása során. Erős keresés, a kiforrás előtti nyugtalanság üli meg képeit. Murmann József tehetségét kellőképen nem reprezentáló művekkel szerepel. Könnyedség, mély festői kultúra jellemzi. A plasztikai részben Fleischman Artúr és Rigele Alajos művei foglalnak helyet. Fleischman Artúr főképen portrékat hozott. Nagyszerű jellemző ereje és plasztikai kifejező képessége föltűnt e kiállításon. Ady maszkja érdekes felfogásban formálja ki a költő arcát. Szakít az eddig ismeretes Ady maszkok impresszionisztikus felfogásával, melyek, hogy a költő teremtő misztikumát az arc vonásaiban is megközelíthessék, eltávoztak a plasztikai formák zártságától és a felületek festői térhatására törekedtek. Fleischman maszkja zárt és körülhatárolt. Érezzük, hogy a forma háromdimen
