Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Telekes Béla új zsoltárfordításaiból
Te adsz — ha parancsod betöltve, — A szívbe kéjt, a szembe fényt, Téged fél minden mindörökre S áld igaz ítélőjeként. Szereteted jobb színaranynál! Bármit adsz, édes, mint a méz: Dicsőséged mind, amit adtál: Ha jutalom, ha büntetés. Te vagy tudója vétkeinknek, Amiket nem is sejthetünk, Óh védj meg tőlük s szabadíts meg, Hadd legyen tiszta a szívünk. Minden szív vágya, ajk beszéde Legyen kedved szerint való. Csak Te vagy erősségem és Te Szabadítom, Mindenható! HITETLENEK HITETLENSÉGÉN ... — 36. zsoltár. — Hitetlenek hitetlenségén Töpreng szívem gyötrelmesen Nincs ily ember dacos szemében Istenimádó félelem. Mert váltig hizeleg magának, Legjobbnak nézi önmagát, Míg álnokságának hatalma Csupa gyűlölség, csupa vád. Csak hamisságok, csalfaságok A szájának beszédei, Az intést, hogy jót cselekedjék Ö nem akarja érteni.
