Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Vécsey Zoltán Dr.: Polonia restituta. Kiszakított lapok egy utinaplóból

tanyázik a halmot őrző kirendeltség és itt varrnak azok a helyiségek, melyekben a vendégkönyvek vannak feltárva, hatalmas albumokba írja be ide mindenki nevét, már több mit 20 vastag kódex telt meg a, zarándokok nevével. Hoszszú Kígyózó sorban vonulnak a tömegek az emlékkönyvhöz, fél óráig is el kéül várakozni, míg valakire sor kerül.

A plató agyagos földjén talicskák százai és mellettük garmadában az ásók. Férfiak, nők és gyermexek, fiatalok és aggastyánok ragadják kézbe az ásót és hányják be a földet a talicskába. A talaj egyre mélyül és a kiásott főid felxerül a halom tetejére. Az emlékdomb tehát két irányban épü'i, lefele mélyebb és mélyebb lesz, felfelé pedig emelkedik. Most tizméter magasságban tornyosul tetpje a plató felé és akkor fog befejeződni, amikor 36 méter magasságot ér el. Négy hónap óta hordják ezt >a halmot, s amint megtudom, naponként átlag nyolcezer ember jelenik meg a tövében és indul a talicskával kegyeletes útjára. Vasárnaponként a tömeg 15 ezer főnyire szaporodik, tehát május vége óta, amikor a marsall halál után nyomban megkezdték az emlékdomb összehordását, már csaknem egymillió zarándok vonult ide, Lengyelország népességének 25-öd része. És a zarándoksereg legalábbis addig, amíg az időjárás megengedi, nem csökken. Az ország minden részéből jönnek, Bukovina határáról éppúgy, mint a Keleti tenger partjáról, a filléresvonatok csak úgy ontják a tömegeket s amióta ez a halom épül, Krakkó lett Lengyelország legforgalmasabb városa, ahoi'i az idegenek napi forgalma meghaladja a világvárosok látogatottságát is.

Szerpentin vezet a halomra, amelynek most három köre van. A mintegy félszáz négyzetméternyi tető közepén kisebb kupac emelkedik, falépcsőn lehet feljutni rá. A kupac közepén hatalmas kőtábla van a földbe illesztve, rajta az évszám: 1914—1918. A szabadságharc évei, mikor Pil

sudski a

krakkói mezőről elinduló légióival kivívta Lengyelország szabadságát és jóvátette a másfélszázados történelmi igazságtalanságot.

Visszatérünk ai városba. Az ötvenhat templom tornyáró', a régi királyi vár dacos falairól,, a középkori paloták elrozsdásodott kapuiból és árnyékotvető árkádokkal körülvett udvaraiból ezer évnyi Kengyel történekem néz velünk szembe.

A város felett büszkén tornyosulnak a magasba a hatalmas királyi vár pompás falai. Az egykori városfalak helyén ma parkok terülnek el s a parkok környezetéből' dacosan nyúlik az égnek a Waweli-domb, amelynek kúpján áll a