Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Vécsey Zoltán Dr.: Polonia restituta. Kiszakított lapok egy utinaplóból
velem végig az utat, amelyet egy gyönyörű őszeleji vasárnapon egy zarándok csapatban megtettem. Krakkó, a lengyel Róma! Középeurópa egyik legjelentősebb történelmi városa. Lengyelország egykori fő- és koronázó városa. Krakkót nem elég megnézni,, Krakkót meg kel| élni. A város minden köve, minden épülete egy hatalmas birodalom dicsőséges mustjára emlékeztet, amely a középkorban vezető szerepet játszott Középeurópában. Egy népnek a történetére, amely évszázadokon át szívósan és bátran küzdött nemzeti jellegének megőrzéséért. Egy államnak a kultúrájára, amely a nyugateurópai civilizációnak bástyája volt. Lengyelország virágzásának korában a királyok székhelye, a függetlenségért folytatott harcok idején Lengyelország Piemontja, ma, amikor az új Lengyelország nagyhatalmi rangra jutott Európában, Krakkó,, ha nem is főváros, de továbbra is a nemzeti szellem központja. Itt alkották a lengyel építőművészet és díszítő művészetek halhatatlan művexet, itt alapították Lengyelország legrégibb és Európának Prága után régiségre második egyetemét . Itt érett meg a háború előtti években az a politikai gondolat, amely a felszabaduláshoz vezetett és innen menetelt a lengyel szabadságharcosok első zászlóalja Pilsudski vezetésével a világháborúba. Krakkót Lengyelország Heiidlelbergjének és Oxfordjának nevezix. Azt mondják, hogy Lengyelországi Florence és Münchenje. Ez mind igaz. De mindlennél fontosabb a város specifikus nemzeti jellege. Krakkó ma is, ami a múltban volt, a lengyel1 város. Ha tehát Lengyelországot akarod megismerni, akkor először itt kezdd! A város közegében a Sowinec halmai. Az elsőn egy hatalmas emlékhalóm. Koscziusko emlékére hordta össze a nemzeti kegyelet,, nem kőből vagy ércből, hanem abból a> földből, amelyet az ő vére itatott, amelyért é'etét feláldozta. A lengyel nemzet idáig Koscziuskót tartotta egyedül mélL tónak arra, hogy ugyanúgy tisztelje meg emlékét, mint a város mithikus alapítóét, Krákus hercegét és a szűzi Wan da hercegnőét. Az egyszerű polgárember, akit csak honszere'ime és bátorsága lelxesített, egy pillanat alatt megszerezte az egész nemzet kegyét. Másfél századnak kellett elmulniai, hogy olyan férfi lépjen a helyébe, aki méltónak mutatkozott arra„ hogy a nemzet kegyeletében ugyanolyan rangra jusson. Pilsudski éppenúgy, mint Koscziusko egy nagy nemzet íegbensőbb érzéseinek kifejezője. Egy nagy nemzet leg>-