Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Marék Antal: Szabó Pál: Anyaföld
szítene. Ez a rokonság főleg az alakok megválasztásában jelentkezik, hiszen a cigány és a zsidó régi ismerős a múlt század irodalmából. Zerdahelyinél mai távlatba kerülnek anélkül, hogy az író erőszakos népieskedő gyanújába esne. ízes magyar beszéd zeng a sorokban, mintha ai messzi gömöri hegyek erdői zúgnának kőbőr szelek ottjártakor. Mintha orgona szólana valamelyik gömöri falu apró templomában. Üzenet ez, hogy zengő magyar szó árad; a gömöri földek őszi tarlói felett. MARÉK ANTAL: Szabó Pál: ANYAF'ÖLD. Regény. Kazinczy kiadás. Az a két kötet, amelyet a Kazinczy kiadóvállalat egyidöben adott ki, szoros rokonságot tart egymással anélkül azonban, hogy erről; a rokonságról a két szerzőnek tudomása lett volna. Zerdahelyi József Egy tőnek három fakadása című novelláskötete a pásztor, a paraszt és az úrember sorsát vetíti elénk élénk s fájdalmasan megrázó mozzanatokban. Szabó Pál triásza a fö]d, az úr és a paraszt. Ez az írás is megrázó, bár szerelem szivárványa ivei a kötet történetének első szavától az utolsóig. Sűrű, nehéz fellegek ülik meg az Anyaföld meséjét. Ez a sötétség ősi időktől ott borong a falu árva élete felett. A nap sugara nem hatol át ezeken az évszázados, olmos fellegeken, csak imitt-amott tör magának utat egy-egy vékonyka sugár, ha gyerek kacag, vagy két szerelmes szív talál egymásra. Paraszti sorsot csak paraszt ember írhat meg igazán, ő tudja,, hogy azokban a felhőkben mennyi a könny és mennyi a veríték. Szabó Páll mesélő kedve kiapadhatatlan forrásokból táplálkozik. Ősi mesélő kedv ez, buja fantáziával s örök jajszóval, generációkon keresztül fejlődött, növekedett, hogy egyszerre széles mederben zúduljon el, elszakítsa a gátakat s ha kell, elpusztítson maga körül mindent. A mese anyamelléből lesz mesét mondó legény s nem csoda hát, ha a modern irodalmi formákba beszorított örök mese irtott meseszerű képekkel házasodik s a meseelem kedvéért meghamisul maga a valóság. Mindez azonban nem feltűnő akkor, amikor a valóság ijesztő árnyékai is ott sokasodnak a tisztán és tökéletesen meglátott képek tengerében. Lám a béresek élete úgy elevenedik meg a maga borzalmában, ahogyan azt a valóságban még ma is láthatjuk. Négy család