Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Szitnyai Zoltán: Schöpflin Aladár: Ady életrajza

KRITIKA.

SZUNYÁI ZOLTÁN:

Schöpflin Aladár: ADY ÉLETRAJZA

A magyar irodalmi közvélemény már régóta várta Schöpflin Adyról szóló könyvét. E várakozás nemcsak ,a kitűnő íróesztetikusnak szólt, hanem a kortársnak is, aki az elsők között figyelt fe| Ady Endrének a magyar lírában való csodálatos jelentkezésére s felbukkanásától kezdve, nem egy esetben bátor kiállással vallotta és hirdette magát Ady fegyvertársának, e meteorpálya leáldozásának utolsó pillanatáig

Azok az önálló művek, melyek eddig Ady Endréről megjelentek, az élettörténeti anyag összegyűjtésének munkáját végezték el s amennyiben értékmegállapításokkal is foglalkoztak,, azok majdnem kizárólag az elragadtatás lelkiállapotából fakadtak s a végtelenségig fokozott magasztalásban merülitek ki. Nagy részük nem is annyirai a költőért, hanem a művek serény szerzőiért íródtak, akik Ady életével találkozó élményeik megörökítésével gyöngeröptű íróvoltukat akarták becsempészni e költősas életpályájának hatalmas szárnycsapásaiivall a továbbélő utókor emlékezetébe. Még ez alikaimi barátoknak emlékepizódokból táplálkozó feljegyzései is magukon viseltek valamit abból a fenségből, amit ennek a vakító üstökösnek fénye árasztott mindenre és mindenkire, ami és aki útjába került. Semmi sem érdektelen, ami Ady életében történt s ezért nem érdektelenek, sőt majd egyszer a maguk helyén, a szerzők életével feldíszített sallangoktól megszabadítva, becsesek is lesznek e csempész-művecskék is a jövő irodalomtörténetírójának anyagtárában.

Mind e művek sajgó kíváncsiságot hagynak hátra elolvaisásuk után arról, hogy a sokat vitatott, tagadott és sokáig száműzött költő milyen helyet foglal el a magyar lírában s általában a magyar szellemi élet történetében s hogy maiga Aidly Endre, aki az érzések kohóját hordoztál biológiai létezésében milyen volt, mint ember, élete hol; tért le és hol vált el attól a géniusztól, mely letérések nélkül haladt irodalmi pályájának nyílegyenes útján élete végéig? E művek közül a legjobbak is vagy az egyik, vaqy a másik kérdésre adható választ hanyagolták el, a költő kettős arcának együttes rajzai egyetlen műben sem volt található, kíváncsiságunk egészét egyik sem csillapította, aminek mindenesetre meg volt az az előnye, hogy nem is csökkentette érdeklődésünket, nem érdektelenítette el magát Ady