Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat

elkallódása bánt olvasása közben. S nincs abban valami elkedvetlenítő gyöngeség, hogy a szlovenszkói írónő menekül a szlovenszkói miliőtől s még szlovenszkói élményeit is áthelyezi? Nem csupán egyéni ügy ez, a szlovenszkói magyar szellemi élet ziláltságának is része van benne.

E ziláltság ellen próbáltunk „felkelni", a tisztaság felé akartunk utat építeni. Egy „csapást" vágtunk. Hihetőleg nem fognak késni a társak és bajtársak sem. Beszédünk igaz és kemény beszéd, mint ma általában a férfi beszéde. De nem ebben a keménységben és igazságban él a legmélyebb szeretet?

Budapest, 1935. december.