Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Khín Antal: Betlehem-járás a Csallóközben

Erszényünket kilelte a hideg, Úgyhogy most halálosan beteg. Doktornál is voltunk vele, De azt mondta, hogy Csak a kövér beteget szereti, Azért kéri a ház urát, Segítsen erszényünk baján. Hogyha erszényünk megdagadna, Majd mi eret vágunk rajta.

A betlehemben égő gyertya bizonyára a régi szenttűz emléke, melynek lángjánál gyújtották meg az új tüzet az új esztendőben, melyet az ősi napkultusz idején a téli napforduló jelzett.

A germánok ilyenkor a magaslatokról tüzes kerekeket eregettek, mely a nap jelképe volt. A tűzhelyen kioltották a régi tüzet és a téli napforduló szent tüzéről, — melyet akkor gyújtottak a szabadban — élesztették újra a tűzhelyen.

A pogány világban ezt a tüzet a kultusz szolgái hordozták családról-családra, amiért bizonyára ajándékot kaptak, mely a papság egyik jövedelmét képezte. Erre emlékeztet a persely adománya.

A betlehem eredete a Csallóközben, legalább is a Felsőcsallóközben, valószínűleg német. Elsősorban Somorja gyermek serege ápolja, de szegényebb felnőttek is foglalkoznak vele. Innét terjedhetett el Felső- és Középsőcsallóköz falvaiban. Somorja lakossága régebben nagyon kevert volt. Sok volt a német származású polgár a céhek világában. A misztériumoknak pedig ápolói a céhek voltak. Somorja volt a csallóközi céhek egyik központja. Még juhász-céhe is volt. A falvakban lakó iparosok idejártak céhgyűlésekre, ünnepségekre. Azonban magyar elemek is kerültek a misztériumokba. így például a betlehemesek csörgőbotja, melyen láncszerűen fűzött vaskarikák vannak, a regősök láncosbotja, mely eredetileg a pogány sámánok