Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
nem, hogy a két esemény között nem tudtam kapcsolatokat fölfedezni. Amikor ugyanis abba a helyzetbe jutottam, hogy a híresztelés valló tartalmát megvizsgálhassam, nem találtam embert, aki Boccamera szerepét és a kisérő jelenségeket kifogástalanul és mint szemtanú írhatta volna le és mindegyik azt mondta, hogy egy másik valaki volt ezeknél a dolgoknál jelen. Véges-végül be kellett látnom, hogy nem volt szemtanú, és ha volt, akkor az illető eltitkolta kilétét. talán azért, mert az életét féltette. Mindenki ismerte Pietro Boccanera gonosz és félelmetes tőrét. ★ Egy év múlva fölszentelték Marco Polo sírboltját. A hatalmas szarkofágban egy kis medence volt. Ezt Maffio készíttette pontos méretek szerint. Mikor egyedül maradtam, Marco Polo életéről és haláláról szóló följegyzéseimet az eredeti végrendelettel egyetemben idie kellett elhelyeznem. Egy márványlap oly töké'etesen befödte a medencét, hogy semmiféle szem nem vehette észre. Egy napon Maffio azt parancsolta meg nekem, hogy írjam le az utolsó sorokat,, amelyek arról szólnak, aminek még a szemtanúja leszek. Diktálta aiz utolsó sorokat és amikor az megtörtént, így szólt: — ön az igazat írta: a hiányzó fejezetet tartalmazó kéziratot nem találtuk meg. A többit holnap fogjuk látni. írja tovább: „A következő nap estéjén Maffio Polo a kriptába vezetett engem. Marco Polo szarkofágja és az én pergamenjeim fölött ott trónolt a fehér márványból való majom,, mely eddig az óráig Maffio Polo kertjében állott." Kifejezett parancsa érteimében a följegyzés utolsó mondatainak így kell hangzaniuk: „A legcsodálatosabb, amiről Marco Polo csupán egyetlenegy kéziratában tudósít, mégis a világon van. Talán hat évszázad elmúlik, amíg napfényre kerül, de ezer esztendő egy nap.• * Maffio Pólónak megesküdtem, hogy ezek lesznek az én utolsó följegyzéseim. Valamit azonban mégis hozzá kel- Jett fűznöm, amiről őneki sem volt szabad tudnia és ezt arra az oldalra jegyeztem föl, amely egy darabot alkot a negyvenedik pergamennel. Ez az utolsó följegyzésem tájékoztatás és kulcs lesz annak az embernek a számára, =ki valaha a márványmajom alatt fölfedezi a kéziratot. Hogy miként és mi módon? Én egy egyszerű ember vagyok s nem
