Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
núságok, a véletlenekkel való találkozásom mind megrohamoztak és én el voltam határozva, hogy a rettenetes bűvkört áttöröm. Egy széles támilásszékbe vetettem magamat és belekezdtem elbeszélésembe. Dante éjjeli látogatásával kezdtem, aztán beszámoltam Marco Polo egyéniségének megváltozásáról, a hiányzó fejezetnek naponta történt diktálásáról és a kézirat befejezéséről. Ekkor elhallgattam, mert még a halálos éjszaka, a fehér majommal való találkozásom volt hátra s attól tartottam,, hogy Maffio Polo az éjjeli kísérletemen mosolyogni fog, ezért nem tudltam tovább folytatni. Azonban véletlenül titokban rálestem Maffio arcára és láttam, hegy 'lehunyt szemmel ült a székében. Habár izgatott élőadásomat váratlanul szakítottam félbe, ő mozdulatlan megmaradt ugyanabban a helyzetben és nem mondta, hogy folytassam. Egy kis idő múlva nagyon nyugodt hangon így szólt: — Szóval hiábavaló volt a kánok kánjának, Kublajnak intelme s Marco elleste a titkot?... A fehér majmok országai, a hiányzó fejezet... Mindig sejtettem! — Magister Maffio! — kértem reszketve — mondja meg az Istenért, mi van ezzel a titokkal? — önnek ő lediktáltai, mondja meg ön — szólt az öreg és szemét még mindig lehunyva tartotta,. — Minden szavát hallotta, egyiket a másik után, mindent leírt és még tőlem kérdezi? _ Én abbó'í semmit nem értettem meg!... — Látja, ez az egész titok: semmit nem értett meg belőle! — mondta hirtelen erős hangon, szélesre nyitotta szemét s mutató újjávail énrám mutatott. — Magister Maffio, esküszöm minden szentekre,, hogy a fehér majmok országáról szóló történet semmiben sem különbözik a kézirat többi részeitől... — Az ön szerencséje — felelt titokzatosan — nagy szerencséje! Most már nem lenne é'etben, ha megértette voltnál... De hai akarja, folytassa tovább. Most szakadozott lélekzetvétellei gyóntam tovább s mintha száz kísértet hajszolt volna, sietve elmondtam a halálos éjszaka eseményeit. Maiffio figyelmesen hallgatott, de én rémülten láttam,, hogy a fehér majomról való előadás kevesebb érdeklődést keltett föl benne, mint az előzőek. Úgy látszott, mintha teljes biztonsággal ezt a, véget várta vó'm, mintha máskép nem is történhetett volna. — Biztos ön abban, hogy mindezt nem az ön túlízzó kedélyére kell visszavezetni és hogy a fehér majom volt az, aki unokaöcsémet megölte? Én hiszek önnek... elhi-
