Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
lantottam rá, de ő intett és a közelében levő székre mutatott. Serleg serleg után ürült és a kis esetet mindenki elfelejtette. Fé| óra múlva éjfél. Maffio fölemelkedett. Méltóságos megjelenése volt az öregnek, a sok bor nem vett erőt rajta. — Hamar befejezed hetvenedik esztendődet, Marco! Mi, Pólók magas kort érünk megv kilencven, száz évet... Én már lemondtam minden reményről, hogy valaha élve elhagyhatom a palotámat... De ma este, nem sok idővel nyolc előtt, hirtelen megéreztem, hogy régi erőm hogy fut át tagjaimon! Ez váratlanul jött, Marco, s ezt intelem gyanánt fogtam föl... Még egyszer ott leszek őseim házában! Óhajom teljesült... hadd öleljelek meg, Marco! Mint egy nagy élet legmagasabb csúcspontja, úgy hatott ez a jelenet, amikor Marco Polo elfogadta az aggastyán csókját. A vendégek utána nyomban beszálltak gondoláikba, a fények kialudtak és a fekete palotát körülvette az éj sötétje. * Az én szobám a ház szemben levő szárnyában volt, az ablakom alatt egy kapu, melynek vaskapuját évtizedek óta nem használták. Éjfél volt, amikor az ablakhoz léptem, világosan hallottam, mint döng át az éjszakán a tizenkét nehéz harangkongás. Az este érthetetlen élményei és a bor hatása annyira hatalmában tartott, hogy néhány percig gondolkodni és véremet megnyugtatni kívántam. Az utolsó harangütés még el sem kondult, amikor a vasajtó hangtalanul fölpattant. Kényelmesen átimbolygott rajta egy nehéz fehér alak, nem ember, nem állat, hanem mindkettő rémes vegyüléke. Megint látomásaim volnának? Előrehajoltam és elhült bennem a vér: világosan fölismertem a fehér majmot, amelyet az uram a Ganges pairtjáról, Mathurából magával hozott és amely az emlékiratok közreadásának napján eltűnt... Mint két villámlás az égen, úgy villant elém két évszám: 1307, a közreadás éve... Most 1323-at írunk... Őrület: a majom másfél évtized elmúltával éjfélkor jelenne meg újból?... Két évszám, két villámszikra... Aztán még mélyebb sötétség! Éreztem, ájulás fog el„ de a következő pillanatban fölrántottam szobám ajtaját. Uramat védeni, ez volt minden, amire gondolni tudtam. Úgy tudtam, hogy minden ajtó be van zárva s így reméltem, hogy talán elérhetem még Marco Po-
