Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
széles folyamát ritkán szakította meg 3 pihenés szünete. E pillanatban éppen ilyen szünet következett be. Én az asztalra görnyedve ültem. — Vegyél egy újabb pergamenlapot — hallom szavát. — A hiányzó fejezet kész... Most már nem hiányzik a világ számára... Utolsó utamat befejeztem! Csak még egy szót annak a férfinak, akit a jövendő évszázadok homályában e lapokhoz közelíteni látok... Csak néhány mondat lesz... légy kész! Fölemelkedett, odament a széles, nyitott ablakhoz s ott a nap és a tenger panorámájába merülve mozdulatlanul állt, úgyhogy pontosan megfigyelhettem. A magas termetű öreg ember sokráncú házi köntösében jobbját úgy emelte föl, mintha a jövendő századok homályából feléje közeledő férfit üdvözölné s nekem úgy tetszett, hogy az én nemes uram prófétává változik át. — Embertestvér, a Gondviselés akaratától függ,, fogod-e valaha látni szemeddel ezt az írást. Akkor tudni fogod, hogy a titkot ki kellett nyilatkoztatnom, mert kényszeríttettem, hogy árulást kövessek el vele szemben. A kinyil'aitikoztatás pusztító, a legpusztítóbb világkatasztrófa lesz, amit az emberiség az özönvíz óta megért s a katasztrófa a kinyilatkoztatott titkot is el fogja sodorni a mélységbe és egyesíti a néma örökléttel. Te tudni fogod;, hogy ettől az órától' emlékirataimnak egyik példánya olyan, amelyből egyetlenegy oldal sem hiányzik, mert azt a hetven oldalt, amelyen a fehér majmok országáról mesélek, saját kezemmel magam fogom beiktatni a>z én példányomba. Amennyire mint ember tudtam, mindent megfontoltam és gondom lesz rá, hogy ez az egy teljes kézirat ne kerüljön halandó ember kezébe. Ezt azért teszem, hogy á pusztító apokalipszist minden erőmmel föl tartóztassam és bízom Istenben. Ha azonban a Végzet másképpen akarja, akkor egész lelkeddel és Urunk, Megváltónk szeretetével értsd meg a századok homályán keresztül lelkemet, amely most hozzád beszél és a kimondhatatlant közli teveled: Lásd,, az azi Isten, akiben én bízom, hogy az emberiségről elhárítsa az apokalipszist, ez az Isten parancsolta meg> nekem, hogy utolsó utamra térjek és a néma örökléttő| elragadott titkot emberi nyelven hangosan kimondjam! Mert minden ő és minden az ő műve: az élet és a halál! Marco Polo befejezte mondanivalóját. Leírtam az utolsó szót és tekintetemet 'lassan ráemeltem. E pillanatban olyan természeti tünemény történt, amilyen Velencében évszáza
