Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
A dcge és Velence nagytanácsa hiába hívták. Soha nem hagyta el fekete palotáját. A nép, amelynek képzelő tehetségét érkezése a legmamagasabbra fölcsigázta,, távolról figyelte ezt a színjátékot. Marco Polo háza lassan szentélyhez kezdett hasonlítani, amit ia tömeg félelemmel kerülget, de beléhatolni nem mer. Egyesek azt suttogták, hogy az indiai istenek megzavarták az elméjét, mert vétkezett ellenük. Mások azt vélték tudni, hogy egy nagy munkán dolgozik, utazásainak és kalandjainak történetén. Sem aiz egyik, sem a másik állításra nem volt bizonyíték. De itt volt a fehér majom ... A szönyű állat, amelynek szeme olyan, mint az ősrégi emberek tekintete, mozdulatainak mélységes nyugalma, az ismeretlen országok fehér majma, talán igazán egy elvarázsolt ember, hát ez nem lett vol'nai elég bizonyíték?' A nagy Marco Polo nemcsak hogy egy tető alatt élt ezzel az állattail, de még egy jó tágas szobát is berendeztek neki Marco Polo szobái mellett. Mindenképpen jó bizonyíték annak az állításnak az igazolására, hogy az idegen istenek megzavarták az eszét, önként kikapcsolódott az emberek társaságából,, de egy fehér majmot mégis többre tart, mint Velence dogeját. Marco Polo láthatatlan maradt. Itália művelt világában szerteszéjjel beszélték, hogy mégis igaz, amit a nép suttog, hogy itt egy nagy mű készül. 1298-ban a genuaiak fogságábai esett s fogsága ideje alatt egy franciának lediktálta utazásai leírását, de művét nem jelentette meg. Erről a kéziratról nem volt másolat és az illető francia nem volt Marco Polo kíséretében, amikor Velencébe megérkezett. Megérkezése óta pedig nyolc esztendő telt el. A népnek igaza volt: Marco Polo 1307-ben a nyilvánosság elé lépett művével1. Azon a napon, amikor száz kéziratot kibocsátott, megnyíllt a fekete palota addig bezárt kapuja. Kublaj kán barátja erre <aiz estére nagy ünnepségre hívta meg a dogét a nagytanáccsal! és száz legelőkelőbb velencei nemes családdal egyetemben. Fényűző, királyi pompájú ruházatban fogadta a bejárat kőlépcsőin vendégeit: hatalmas testű, egyenes tartá.sú, nagy erejű meglepően fiatal férfi. Csak most látszott végre olyannak, amilyennek Velence a bevonuláskor rajzolta ki magának és minden csalodoltság, gond és bánat egyszerre szertepárolgott. Később. a,z estebéd befejeztével hatalmas könyvet hozott be párnán egy szolga, útleírásának rendkívüli pompá-
