Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

— Meg

kéne jelenteni főkommendáns Radics András uramnak a dolgot.

— Meg.

— Én

megyek és megjelentem.

A mészáros fiának hangja száraz volt, arcán meg, mintha napszítta patyolat lenne, sápadt volt a bőr. Wolfmüller Gottfried nem nézett rá, csak bólintott.

— Eredj!

*

A tanácsház nagytermében Lukatsik György főbíró uram tanácskozott a kuruc tisztekkel és a magistrátus tagjaival.

Reggel hat óra volt. Az ólomkarikás ablakokon szürke ég kandikált a szobába.

— Szóval

azt tartják kegyelmetek, hogy valaminémű edictumot kéne a lakosoknak tudomására hozni?

Az urak rábólintottak.

— És

mi légyen az? — kérdezte még.

Radics András pödört egyet a bajuszán.

— Adja

tudtára kegyelmed mindenkinek, hogy senki a város feladása felül feje elvesztése alatt ne beszéljen. Senki az ellenséghez ne szóljon, se jót, se gonoszt, egyszer adott hite szerint, hanem puskával feleljen... Valaki tiszte ellen zúgolódik s parancsolatját nem fogadja, meghal érette.

A főbíró intett a nótáriusnak. Ez, rágörnyedve az asztalon lévő papírra, írni kezdett.

ölyvesii uram vette át a szót. Kemény arca alig mozdúlt beszéd közben.

— Részegen

a bástyákra senki ne menjen. Ahová rendeltetett, mindenféle rend ott legyen, más kapitányság avagy pedig kommendáns uram alatt való bástyára ne menjen.

Elhallgatott egy pillanatra. Ránézett Radics Andrásra és, hogy az bólintott, folytatta megint.