Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

A lány hálálkodva nyúlt az asszony keze után:

— Jaj,

Isten Js megáldja a jóságát nagyasszonyom! Aztán csattant az ajtó és már nem volt a konyhában.

Hetterné asszonyom nagyot sóhajtott. A tűzhelyen a rőzse pattogva felelt.rá. Kata testét még mindég zsibbadás béklyózta.

— Szegény

— sajnálkozott Hettnerné Bora felett, aztán még hozzátette — Cudar dolog.ilyen obsidió!

Kata nem tudott felelni erre.

Később több hang kezdett beszélni odaát az ivóban.és valaki kurjantott is Hettner Lőrinc uram gyakran jött be és alacsony testének óriás árnyéka lett ilyenkor a falon

— Meg

kéne vetni az ágyak odafent, — mondotta, mikor egyszer tovább maradt a konyhában.

Kata zsibbadása megszűnt erre a szóra.

— Majd.én,

— ajánlkozott hirtelen és be sem várva anyja szavát, fölsietett az emeletre.

A többi szobát egykedvűen járta végig, de Esze Tamáséban sokáig időzött. A kezében lévő .gyertya fénye kiemelte a bútorokat és a tiszt cókmókját a sötétből. Végignézett az asztalon heverő pipán, dohányzacskón, a csizmákon az ágy előtt, a dolmányon, mely az ajtó mellett a falon lógott. „Szeretlek benneteket — gondolta — mert az ő életéhez tartóztok." Letette, a gyertyát az asztalra és ablakot nyitott. Az ég vörös volt keleten, mintha már most pirkadt volna, pedig az este még meg sem öregedett. Semmiféle ijedséget sem érzett már, mintha megszűnt volna minden, ami ezen a szobán kívül létezett. Odament az ágyhoz és puhára duzzasztotta a párnákat. A takarót is rendre simította.. Aztán mégegyszer ráfektette kezét a párnára, arra a helyre, ahová Esze Tamás fejét képzelte.

És ekkor halkan megcsendült benne a boldogság és dallá formálódott a száján.