Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
A lány hirtelen felállott és magasra kapta a fejét. — Tudok én törődni magammal és nincsen szükségem arra, hogy te legyél rám vigyázással ... Már az ajtóban állott és onnan fordúlt vissza. — Még a toronyból sem! Biccentett és kiment a szobából. * Ebéd után Kata is elmondotta a hűségeskűt szüleivel együtt a tanácsház előtt. Németül mondották el ugyanazt, ami délelőtt magyarul hangzott el. Amikor velük végeztek, a tótok kerültek sorra. Később mozgalmas lett a Nagy ucca élete. Társzekerek gördültek végig nagy zajjal a macskafejű köveken. Akkor már ott állott, az uccai szoba ablakában és onnan nézte az elvonuló katonákat. Parancsszavak jöttek fel hozzá és sokszor elviselhetetlen zajjá lett a patkók csattogása. Sokan lovagoltak el odalent és a lány, kihajolva az ablakból, mindegyiket megnézte. Esze Tamást kereste közöttük. Aztán, mikor az alkonyodó nap már a.Folgassz kapu tornyára telepedett, Károlyi Sándor vonult e] egy csapat kurucca'l az ablak alatt. A déli kapu felé ment és nem jött vissza többet. És mire este lett, Hettner Lőrinc uram nagyhangon újságolta feleségének odalent a konyhában: — Károlyi generális kivonult csapatával a városból. Dér Herr Esze hat.gsagt, hogy már vissza se jönnek. Katában ez a szó megint megfogott valamit. A kés mélyebben szaladt bele a kezében lévő krumpliba és vastagabban szedte, le annak héjját. Az udvarról Bora szolgáló jött be nagy veder vizet cipelve. Szeme vörös volt és orra is duzzadt a sírástól. — Mi bajon vagyon, te? — kérdezte Hettnerné aszszonyom, hogy meghallotta szipogását. Borából erre nagyhangú jajgatással buggyant ki a bőgés.
