Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

Haj Lőrinc, könyökig véresen, egy sertéscombot sze­letelt. — Jó reggelt hugám! Mi kéne? — kérdezte, hogy meglátta őt. A lány megállóit előtte és elmondotta az anyja min­den kívánságát a húsokat illetőleg. Szavára egyszerre megjelent Hajné asszonyom a bolt végében lévő ajtó­ban és hangos szóval invitálta be magához. Odabent, a tiszta szobában kínos rendben állott minden és a hús szaga erős szappanszaggal kevere­dett. Haj Lőrincné asszonyom először az anyja után ér­deklődött, aztán Kata ruháját kezdte dicsérni, majd meg hirtelen a fiára tért át: — Nem is tudod te azt Kata, hogy milyen jó fiú a Sebestyén gyerek! Nem megyen az dáridózni a többi legénnyel, nem bizony! Még a legénnyé avatásán is alig ívott meg egy korty bort. Aztán a lányok után sem forgolódik, hanem minden estve rendes időben jön haza. Itt aluszik vélem ebben a nagy magas ágy­ban. Mert Lőrinc odakint aluszik a legényekkel, hogy el ne kódorogjanak éjszakának idején. Kata riadtan nézett körül. Az asszony szavai, mint a hurkok fogták körül és az volt az érzése, hogy minden mondat ide akarja kötni ehhez a szobához. Tekintete a magas ágyon állott meg. A párnák majdnem a szo­ba tetejéig értek, a dúsan hímzett ágylepedő meg a földet súrolta. Maga sem tudta, miért, de egyszerre az Esze Tamás szobájában lévő egyszerű ágyra kellett gondolnia. Aztán nyílott az ajtó és Haj Sebestyén lépett be. Anyja örvendő, kotkodácsoláshoz hasonló hanggal borúit a nyakába. A fiú kifeszítette keskeny vállát, amikor meglátta a lányt. — Adjon Isten, Kata! Kézfogása erőtlen volt és tenyere nedves az izzad­ságtól. Kata önkéntelen mozdulattal törülközött bele a

Next

/
Thumbnails
Contents