Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

De a szeme fénylett és az arca is tüzelt, ahogy most a tisztre nézett.

Esze Tamás zavart lett. Idegen, őt nem érintő titok nyílott meg előtte. Elkapta arcát a lányról és az eget kezdte vizsgálni, hogy ne kelljen tudomást vennie erről a megnyilatkozásról.

Megint hallgatás telepedett közéjük. Aztán belezengett a csendbe a nagytemplom tornyának vékonyhangú harangja, jelezte, hogy kilenc óra vagyon: becsukják a városnak kapuit...

*

Másnap fehőtlenkék volt az égbolt és a Nagy-utcán folyó patak vízében magát nézte a ragyogó napkorong.

Hettner Kata sietve ment át az egyik pallón a két patakág közé zárt szigetre, melyen alig lézengett pár ember. Csak a tanácsház felől hallatszott valami egyhangú, sokszor megszakított mormogás, mintha sok ember imádkozna ottan.

Megállóit egy pillanatra és szeme elé ernyőzte kezét. Az egyemeletes, négyszögletes ház előtt emberek állottak katonás sorban és szembe velük nyugtalan, ficánkoló paripán egy kuruc tiszt, aki fehér papiroslapot tartott a kezében.

A lány mellett a kútnál két öreg asszony állott. Hátuk hajlott volt és árnyékuk is púposán feküdt a földön. Egyik átcsurrantotta vedrébe a most merített vizet és odaszólt a másiknak, aki a kereket forgatta:

— Az én fiam is most esküszik fel a fejedelemnek a többi lakosokkal együtt.

Kata feléjük fordult. A két öreg asszony is odanézett. Barna, ráncosszáraz arcok kukkantottak ki kíváncsian a fekete kendők közül. Ismeretlen arcok. Aztán mondani kezdett valamit az, aki a kereket forgatta. De ezzel már nem törődött a lány. Elindúlt megint és ahogy közelebb ért a tanácsházhoz, egyszerre értei