Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Pável Ágoston: Te is leáldozol egemről?... (vers) - Pável Ágoston: Falatozás (vers)
PAVEL ÁGOSTON: TE IS LEÁLDOZOL EGEMRŐL?... Vájjon te is elhagysz-e egyszer? Vájjon te is leáldozol' egemről: utolsó, legsug'arasabb napom egy didergő, lázmentes hajnalon? Vájjon valóban nem marad egyéb a mai egetvívó szent tüzekből, mint pár pernyés, kormos zsarátnok? S virágoskertünk tündéri csodáiból csak néhány kárörvendő kóró s pár varjúváró száraz ág? S a merész híd! büszke ívéből csak pár zuhanós, korhadt donga? Csak kába vágyak gyűrött, könnyes fejealje s kilúgozott remények árvasága? Mi lesz vájjon, hogyha a kopasz őszi avaron — dús lakomáknak áldozó helyén — üde álomvetéseinkre halálos halkan hull a dér? Elkullogsz-e zuzrriarás parlagomról melegebb ereszek alá, vagy szembenézünk dérrel,, zimankóval, s — riadt galambok — összebújva pihegő szívünk végső melegével melengetjük-e morzsás, fuldokló boldogságunk? Vájjon te is elhagysz-e egyszer? FALATOZÁS Hogy idogáló kedvünk támadt, egy útszéli fa árnyékában elővettük a csutoránkat, és ünnepi szent vigasságban jóízűen idogálni kezdtünk: atz ajkainkról, szemeinkből, és színültig telt szíveinkből.
