Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Eme.: Színház, film, rádió

san megnövekedett technikai lehetőségek nem futották többre. A Nemzeti Színház színpada megújult, új világítási és vetítőkészülékei pedig sikerrel vizsgáztak le a Missa Sollemnissa végtelenségbe táruló égboltozatának érzékeltetésével, a 'Bethlehemi csillag útjának vagy a Szent Lélek megjelenésének lángnyelvekkel való jelképezésével. A színpadi technika legújabb vívmányai otthonosak lettek tehát ebben a színházban, ami túl ezen az ünnepi előadáson az elkövetkező bemutatóknak is nagy nyeresége lesz. A Nemzeti Színházban láttunk már kitűnő rendezéseket, Hevesi Shakespeare drámái, Voinovich Tékozló Fiúja, példaképei voltak a szép színpadi előadásoknak. Mégis meg kell állapítanom, hogy a Missa Sollemnis színpadképe a megújított technikai eszközök segítségévei túltett ezeken a lehetőségeken s ha az apróbb rendezési hibákat mint pl. Krisztus Hegyibeszédének szcenirozását ahol Krisztus háttal állt azoknak, akiknek beszédét elmondotta, vagy a Credo vetített képeinek, imitt-amott előtűnő primitívségét leszámítjuk, meg kell állapítanunk, hogy ilyen tágas nagyvonalú színpadképet alig láttunk még a Nemzeti Színházban. Az előadás legnagyobb nyeresége, hogy Krisztus alakjára valóban kitűnő megszemélyesítőt találtak Lehotayban. Dikciójában és külső megjelenésében átérzett bensőségében és egyszerűségében valóban érzékeltetni tudta azt, amit Krisztus tulajdonképpen megjátszhatatlan és csakis átérezhető alakjában általában értünk. Pál apostol Sugár Károlyban talált megszemélyesítőre, lihegő hevében, amivel a Szeretetről beszélt, elismerésre! méltóan, külső megjelenésében azonban vitatható módon. János evangélistát Apáthy Imre, Szent Adalbertét Táray, Dávid Királyt pedig Abonyi Géza alakította, általában illuziótkeltően. A színészi alakítások azonban mind eltörpültek és a második vonalba szorultak ennél a grandiózus liturgikus játéknál, amelynek zenei részét a Dohnányi által vezényelt Filharmóniai Zenekar és a Palesztina Kórus szolgáltatta, mig a magánszólamokat Basilides Mária, Báthy Anna, Kálmán Oszkár, és dr. Székelyhidy Ferenc énekelték. A zenei rész külön méltatást érdemelne, ehelyett azonban csak a kiváló művészek nevét van alkalmunk megemlíteni, akik mind teljesítőképességük javát adták az akcióhoz.

Egy fiatal tervező, Horváth János színpadképe monumentális és áhítatkeltő volt. Ohman Béla oltárképei az egyházművészet legmagasabb szintjét jelentik, nem hiába nyerte el e kiváló művészünk a Római Egyházművészeti kiállítás egyik nagydíját. A színház uj igazgatója Németh Antal