Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Kritika - Farkas István: Martin Rázus: Bača Putera
és rajzaiban talán még legjobban benne él a nép ütőerében, sokszor Martin Rázus is megpróbál tükörképet vetíteni, Květoslav Urbanovič faluleírásában a természet tökéletes aláfestéséig is eljut, de mihelyt a népiélek karaktérisztikumához érnek, a költő színes ceruzával ír a durván faragott ácsceruza helyett. A valóság elől való bujkálás, a teljesen költői látókörbe való elmélyedés csak egy-egy elvetélt munkában mutat mélyebb nyomokat. A szlovák irodalomban még hiányzik a Móricz Zsigmondok bátorsága, a Szabó Dezsők önmagából tüzelő, meg nem alkuvó lendülete, a Zilahy Lajosok őszinte hazabeszélése, a Kodolányi Jánosok igazi falurajza, mert örvendő gyermek módján csak a megtalált és színezhető nyelvben szeretnék magukat kiélni. A nyelv sem mindig sikerült. Az egyszerű köznyelvtől és az újságok nyelvétől az alapjaiban átstilizált modern irodalmi nyelvig hosszú út vezet. Ezt az utat a fiatalos hévvel dolgozó, és váratlanul nagy közönségre talált szlovák írók legnagyobb része nem tudta még megtenni. Magam is tanúja voltam annak, amikor a legjobb nevű szlovák íróemberek bevallották, hogy minden igyekezetükkel sem tudják a Szabó Dezsők stílusát a szlovák irodalomban megteremteni. Pedig a szlovák nyelv maga például igékben olyan hallatlanul gazdag, hogy ezer metafórát elbírna egy-egy könyv, amely hosszas vajúdás után, inkább benső lelki kényszerből, Tart pour 1‘art látna napvilágot, nem pedig a gombamódra elszaporodott kiadók üzleti lehetőségeire épülne. Az új szlovák stílus talán maguknak az íróknak is szokatlan. A szóvirágokra gondolnak, amikor egyéni mondanivalókat akarnak aláfesteni. Egyesek félnek a túlegyszerűségtől, mások óvakodnak a clkornyának vélt lírától, s így a középúton haladva sablonossá válnak. Szinte meglepő stílusa van például Květoslav Urbanovič „O r á č i n a" c. regényének. Itt, ahol mondanivalóinak quintesszenciájául az erotikumot választja, helyenként a falut és a természetet reymonti egyszerűséggel, de Reymontéhoz is hasonlítható tollal írja meg. J. C. Horonský egyegy regényében, egy-egy elbeszélésében olyan közvetlen, annyira szlovákos hangot üt meg, hogy hosszabb pihenő után új falustílust tudna megteremteni. De semmit sem nyert a szlovák irodalom a szalónírók régi utakat járó stílusával, ezektől még a századeleji regény stílusa is egyénibb, szlovákosabb. Egyéni, bár nem új stílusa van Jankó Jesenskynek is, aki most ért el odáig, hogy egy életre visszapillantva stílusát mondanivalóinak megfelelően megváltoztassa. Ez a rövid áttekintés olyan magyar íróember egyéni meglátása, aki több mint egy évtizede nyomon követi a nagyszerűen fölfejledő szlovák irodalmat. De mert apró nemzetünk legalább kétszáz elsőrendű írót képes a világ szellemiségének csatasorába állítani, szeretné, ha a megfiatalodott és fejlődésképes szlovák Irodalom százas seregéből egy pár íróember mondanivalójában és stílusában európai méretek elé állhatna. Kicsiségünk közös sorsa jobban késztet a magunk életével való szűkebb foglalkozásra. A világ irodalmi remekművei pedig még majdnem mindig apró ember embersorsok tömegtávlatba vetített ábrázolásával értek el megérdemelt és nyugtázott sikereket. Ez lehet vezérlő gondolata a megújhodott szlovák szépprózának is és hogy erő, képesség ott szunnyad a hegykoszorúk ölében, az elvitathatatlan Isteni szikra vagy a dolgokra való nagyobb ráeszmélés kell hozzá, hogy lángra is lobbantsa. FARKAS ISTVÁN. Martin Rázus: BAČA PUTERA (Elbeszélő költemény, a Slovenská Matica kiadása. Turčiansky Sv. Martin, 1934.) Martin Rázus, a szlovákok olyan sokoldalú költőpapja most új műfajjal lepte meg az olvasóközönséget, amikor egy egész kötetre terjedő elbeszélő költeményt írt a fenti címen. A költői elbeszélés főhőse Adam Putera a Kadlubiany községből való számadójuhász, aki a község minden jellegzetes alakjával egyetemben egy sereg mulatságos és szomorú eseményen megy át, hogy végre szégyenében elmeneküljön saját falujából Nekivág új hazát keresni s kedvelt furulyájával együtt ér partot Amerikában. Itt hányja-veti a sors, de a hegyi falucskában keményre edzett lelke még keményebb
