Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Nyíresi Tichy Kálmán: A rút a művészetekben

széppé. Diák-koromból emlékezem egy hihetetlenül rút hölgyre, kinek be akartak mutatni, de ezt minden áron kerültem, sőt nem értettem, hogyan barátkozhatnak mások ezzel a hölggyel. Mikor egyszer mégis elkerülhetetlen volt a bemutatkozás, a legkínosabb idegenkedéssel ültem a hölgy mellé, de pár perces beszélgetés után le voltam szerelve, végtelenül nemes, jóságos, művelt lelkének megnyilatkozása mindent feledtetett s egyenesen vonzóvá és lebilincselővé tette.

Talán ezzel a kis epizóddal mondtam meg mindent. A lélek az, ami a rútat is megszépíti. Műalkotásban a művész lelke. És nyúljon a művész bármihez, ha a szép-ideál felé repeső leikével elborította azt, úgy teljes joggal és teljes sikerrel hozhatja magával a Szép csodálatos országába, hogy ott, — ha arra hivatott, — önmagával együtt művét is halhatatlanná tegye.