Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ismeretterjesztés - Iharos Alfonz: A mohaerdők medveállatocskája

vígan folytatják tovább egyhangú, de titokzatos életüket,

Szinte hihetetlen ez s a leírt anabiotikus életforma sok vita tárgyát képezi és ma még tudományos pontossággal nem tudjuk megmagyarázni. Tény az, hogy létezik és értelme, célja is van! Ez is egyike azon csodálatos és célszerű berendezéseknek, melyek előtt mélységes hódolattal kell arra gondolnunk, aki így óvja meg teremtményeit a kedvezőtlen viszonyok között a biztos pusztulástól.

Még más meglepetést is tartogatnak számunkra a Tardigradák. Ha megunják a világ sok-sok nyomorúságát és nyugalom után vágyódnak, hát bekérgezik magukat, vagyis kettős burokkal veszik körül testüket. E burkokat a magukból kiválasztott kutikulák alkotják, melyek közül a második megvastagodik és a tulajdonképeni cystát (tömlőt) alkotja. E kettősfalú magánzárkán belül folyik az állat misztikus élete. Halandó szemünk nem tud belátni e varázsműhelybe, csak gondolkodó eszünk lopódzik be és következtet egyremásra, ami ott belül történik. Közben szép új ruhát ölt fel az állat, melyet az epidermis

sejtjei

termelnek. Ez már a harmadik kutikula, ebben lép ki majd a napvilágra ismét a Tardigrada. (Itt nincs újabb és legújabb divat, mindig egyforma szabású ruhát készítenek és megelégedettek a régi fazonnal. Nincs hiúság, nincs versengés.) Ezzel egyidejűleg valószínűleg egyes szerveik is megújulnak. Miután minden rendbejött, az állat felnyitja börtönét, kilép ismét a mohaerdők rejtelmes világába és felveszi újból a létért való küzdelmet.

Mint említettem, a Tardigradák váltogatják ruházatukat, vedienek. Vedléskor elpusztulnak, illetőleg újra képződnek a szájrészeket kibélelő kutikula, tőröcskék, garatberendezés, valamint a karmok is.

Ruházatuk fajok szerint változó. Vannak egyszerű