Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei
lehet", s ezért az Igazság különböző kifejezési formái közt nem lehet lényegi é.lentét. Gándhi nem egyszer megtette, hogy amikor tisztán hindukból álló tömegeknek kellett beszélnie, elővette az Evangélium hindu^nyelvű fordítását, felolvasta a Hegyibeszédet s azzal be is fejezte szónoklatát. Minden azt hangsúlyozza, hogy az igazi hindiu felfogás nagyon jól tudja, mennyire különböző és sokféle lehet az egyedüli Igazság, az Isteni Világtörvény kifejezésmódja. S ez, mint láttuk, megfelel a hindu gondolatnak, amely szerint a felfoghatatlan Lényeg a különböző embercsoportok és egyének számára a nekik megfelelő módón nyilatkozhat meg. Ez a Dharma-tan lényege, A hinduk legnagyobb tiszteletben álló szentkönyve, a Bhagavad-Gitá, magyarul „A Magasztos Éneke" több fejezetet szentel a Dharma fejtegetésének. A mű ismeretlen szerzője az igéket Krisnának,, a hindu v,istenembernek" szájába adja, ő hirdeti ki az igazságot a kétségek közt gyötrődő hősnek, Ardzsunának. Ardzsunát megtévesztheti a látszólagos erkölcsi összeütközés; kötelessége olyan feladat elé álltja, amely ellentmond szeretetének a hozzá közelállók iránt. Küszködik, nem tudja, mit tegyen: kövesse-e a kötelesség útját és szálljon szembe rokonaival, hozzátartozóival, vagy pedig tagadljai-e meg a kötelességét ezek kedvéért. Krisna inti, hogy az ember számára csupán egy tévedhetetlen és biztos út áll nyitva, az„ ha rendületlenül halad Dharmájának, élettörvényének, tehát a kötelességének útján. A kötelesség alatt nem azt érti, amire az embert mások, bizonyos tekintetek kötelezik, hanem azt a törvényt, amelyet ő maga vál.ailt, mint életének értelmet adó vezérfonalát. Ez az igazi, benső kötelesség, s ez adja az ember egész létjogosultságát, elhivatottságát. Csak addig méltó az ember névre, amig nem tér le a benső mivoltának, legmélyebb természetének megfelelő útról. Krisna többek közt így szól a kétkedő hőshöz: „Jobb, ha valaki elbukik a maga kötelességének útján, mint az, ha sikert arat olyan úton, amely benső mivoltától idegen." Nagyon mély gondolat ez s rávilágít a Dharma értelmére: a kötelesség, az elhivatottság útján járó ember számára nem lehet fontos, milyen eredményt ér el kötelességteljesítésével! Nem önző, kicsinyes haszonért, megfogható eredményekért kell küzdenie, hanem azért>. hogy beteljesítse a maga Dharmáját, az egyetemes Világharmának reáeső parányi részét,, mert csak így dolgozik összhangban a Mindenségge.-. csak így jár helyes úton. Más szóval: a törekvés, a feladataink becsületes teljesítése a> mi akaratunktól és hitünktől függ, de kivü| áll'
