Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Illésy Péter: Őskultúrák értékelése

tikum, mint szellemi életet termékenyítő hangulatsjgalmazás, ami pedig egyik főcélja a képzőművészetnek.

A népművészet dekoratív behatásai csak úgy építhetik újszerűvé képzőművészetünket, ha sohasem válnak jellegadón uralkodó elemmé. Amikor pedig valamely okból elkerülhetetlen egy-egy díszítő forma átvétele, ez csak az esetben válhat komoly hasznára a műalkotásnak, ha vele együtt a magyar komponáló gondolkozásmódot is alkalmazzuk. A magyar népművészet legjobb alkotásainak egyik főjellemző tulajdonsága például, hogy a díszítmény soha sem céltalanul odavetett cifraság hanem mindig csak a szerkezeti elgondolás művészi hangsúlyozása. Legjobb példa erre a cifraszűr, melynek minden ékítménye a szabás szerkezeti vonalát követi, stílussá nemesítve az iparos szerkesztő vonalait. Hasonló népművészettörvény a műalkotó elemek ellentétesen ritmikus kapcsolódása is. Az eredeti magyar díszítmény, vagy bármily más népművészetalkotás kivétel nélkül kontrasztelemek élénk harmóniáját adja, miáltal hatása mindig változatos és soha sem unalmas. Semleges alapszíneken (szürkén, barnán, feketén) határozottan kimondott ellentétekből hangolt színakkordok, nyugodt indulásé, erős cakkokba, majd izgatott lendületekbe csapongó, váratlan törésekkel meglepő vonalképletek adják népművészetünk magyar jellegét.

Népi műves kultúránknak ily belsőleg indokolt törvényei, valamint a benne mindenütt megmutatkozó eredeti geometrikus gondolkozásmód azok a figyelembe vehető tanulmányi alapok, amiket egy korszerű felfogású magyarul érző képzőművész komolyan hasznosíthat.

Mert a népművészet színes külsőségeinek népies formaízének játékos alkalmazgatása magyar szívnek