Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Illésy Péter: Őskultúrák értékelése

ILLÉSY PÉTER:

ÖSKULTÚRÁK ÉRTÉKELÉSE.

A sokféle elméletben megfáradó, túlművelt szellemű nyugati képzőművész mind többször tekint ma primitív kultúrák élete felé, hogy azoknak közvetlen megnyilatkozásit formaigazságaiból felfrissítse nagytudornányú, de ösztönszegény művészetét. így merülnek fel a tárlatokon meglepően primitív formajelenségek és így jött létre az úgynevezett neoprimitívek irányzatféléje is.

Nagy kultúrájú képzőművészek próbálgatják elhitetni civilizált embertársaikkal, hogy ők romlatlanul ősi kannibálszemmel látják az emberi élet nem ősi és nem romhatlan modern forgatagát. Műveik igazi hatása pedig csak annyi, hogy az idegenszerűség újabb ingerével szolgálnak a nemzetközi kultúráját fásultan élő műélvezőnek.

Ök a nagy művészeti zavaros exotikum-artistái és ezen kívül jelentőségük az, hogy a bizonytalan hitű európai művészek figyelmét akaratlanúl is a művészetek ősforrásai: a népi kultúrák felé irányítják. Ez a tudat nélküli hatáskeltésük ad komoly jelentőséget egyébként téves elgondolási törekvéseiknek. Mert a bénúlt ösztönerejű nyugati művészetek csak természetes ösztönalapjaikból születhetnek új korszakot jelentő kultúrává. A várva várt és többször biztosra beígért új reneszánsz egyetlen, még lehetséges útja ez, miután a modern irányzatok korszakbábáinak minden elméleti műszertára rég kimerült.

Helyes irányvétel tehát a primitív népi kultúrák szemlélete, azonban csak úgy, ha a művész saját fajának ősi formakincsét, izlésnyilatkozásait tanulmányozza. Mert az ősművészetekből nem az hasznosítható a képzőművészetben, ami primitív, hanem ami az illető faj lelkiségéből eredő ízléstörvényét alkotja, vagyis ma